Border terrier

Terrierek általában a középkor óta léteznek. A "terrier" a latin terra szóból származik, ami földet jelent. Ez egyértelművé teszi, hogy ezek a kutyák a föld alá bújt vad, vadász elé hajtására szakosodtak. Amikor nem a vadászattal voltak elfoglalva, a házat és az udvart tartották a patkányoktól és más rágcsálóktól mentesen.

Már a nevéből is látszik, hogy a Border terrier  (akárcsak a border collie) határvidékről származik. Bár eleinte Coquetdale Terrier vagy Redesdale Terrier néven hivatkoztak rájuk. Mai nevét az 1800-as években kapta. Ősei feltehetően közösek a Bedlington Terrierekkel és a Dandie Dinmont Terrierekkel. Eleinte főleg az Anglia és Skócia közötti, ritkán lakott vidéken volt otthon. Ezt a területet - amelyet Határvidéknek is neveznek - kiterjedt puszták és sziklás tájak váltják. A helyi farmerek és pásztorok fejlesztették ki a fajtát melynek feladata az volt, hogy a falkát és a lovasokat kövesse a rókavadászat során. Ha a róka a kotorékban bujkált, a kutya akcióba lépett. Így egyértelművé vált, hogy olyan állatokat kell tenyészteniük, amelyek hajlandóak és képesek futni és méretükből adódóan át tudjanak bújni szűk helyeken a vad után. Onnan vagy kikergetve a vadat, vagy vele maradva és ugatással jelezve, nem megtámadva azt. A 19. században mikor a rókavadászat sporttá vált ezek a kutyák semmit nem veszítettek főszereplői mivoltukból. A munkaképesség elengedhetetlen maradt a tenyésztés során és a brit fajta standard is ennek megfelelően íródott. Az eredeti szabványban ez szerepelt: Feladatuk és a terep, amelyen végezniük kell, meghatározza, hogyan kell kinéznie és viselkednie a fajtának, ahogyan azt a hivatalos brit tenyésztési szabvány előírja. Ezenkívül a szabványban leírták, hogy más kutyával szemben semminemű agresszió nem megengedett, ugyanis az agresszív kutyát társai hamar helyre rakják vagy még rosszabb. Tehát összességében mindent annak rendeltek alá, hogy gyors, intelligens róka vadászokat tenyésszenek.

Kis termetű vadászkutya, durva a skóciai időjárásnak ellenálló szőrzete van. Kiállása kitartást és fürgeséget sugall. Teste arányos, izmos. Háta egyenes, hasa nem felhúzott. Feje mérsékelten széles, pofája rövid. Szemei barnák, kicsik. Füle magasan tűzött, háromszög alakú, lelógó. Végtagjai erősek, izmosak, párhuzamosak. Farka nem túl hosszú, soha nem hajlik a hát fölé.

Kicsi kutya, nagy adag bátorsággal és lendülettel. Élénk és játékos, kiváló jelzőkutya. Kőkemény a munkában, ám a többi terriernél sokkal kevésbé heves és túlfűtött az otthonában. Kedves, engedelmes természete miatt könnyű vele együtt élni. Minden helyzetben, bármilyen időjárási körülmény közepette is örömmel megy gazdájával, mindig barátságos és lelkes. Általában jól kijön más kutyákkal és egyéb állatokkal is, de ehhez nagyon fontos a korai szocializáció. Munkakutyának tenyésztették, ezért a kis méret nem jelenti azt, hogy nincs szüksége – és nem is akar – a szabadban lenni és mozogni. Akkor boldog, ha megvizsgálhat minden fasort, sziklafalat és bármilyen egyéb területet, ahol csak elbúvó állat rejtőzhet. Nagyon fontos a pórázon tartása, ha ismeretlen, nem biztonságos területen sétálnak, mert hajlamos bármi után iramodni, ami felkelti figyelmét.

Gyorsan tanul! Gyors, fogékony, örömmel tesz gazdája kedvére. Tanítása könnyű, de határozottságot és következetességet igényel. Többek közt kiváló sport kutya mind flyball, mind agility pályákon kedvelt fajta pont a fent említett tanulékonysága miatt. A következetes kéz kifizetődik a nevelése során. Végül is soha nem szabad elfelejteni, hogy ő egy szenvedélyes vadász.

Évente 2 alkalommal ajánlott kutyakozmetikushoz vinni trimmelésre. Emellett heti egyszer érdemes átfésülni. Karma jó esetben magától kopik, de ha keveset jár betonon időnként vágni kell. Túl gyakran nem ajánlott fürdetni (alapvetően kosz taszító bundája van), maximum évente 1-2 alkalommal, illetve indokolt esetben (például valami büdösbe fekszik.)

Átlagéletkora 13-16 év. Más fajtákhoz képest gyakrabban előforduló betegségek lehetnek: allergia, szívproblémák, csípőízületi diszplázia, fiatalkori szürke hályog, látóideghártya sorvadás.

Kizárólag megbízható tenyésztőtől vegyünk kiskutyát. Nézzük meg személyesen a kennelt ahonnan az új családtagot vesszük, hogy lássuk a tartási körülményeiket és a felnőtt egyedek viselkedését, temperamentumát. Csakis oltott, féreghajtott, chippezett, törzskönyves kölyköt vegyünk.

A kutyaszeretettel születtem, a vadászat iránti érdeklődésem kialakulásában pedig nagy szerepet játszottak dédnagyapám vadászatai amiket nagyapám mesélt valamint Széchenyi Zsigmond történetei. Mivel a szomszédunkban volt két szálkás szőrű tacskó, így volt alkalmam megismerni egy igazi vadászkutya fajtát is. Ekkor még Basset hound kutyáimat sétáltattam akik szintén a vadászkutyák családjába tartoztak, de biztos voltam benne, hogy a szálkás szőrű tacskó lesz számomra az igazi. Szerencsésnek éreztem magam, hogy a kutyasétáltatások alatt jó párszor a von Wald Tisza kennel tulajdonosával, Fodor Gyula bácsival beszélgethettem a tacskóról és hallgathattam vadásztörténeteit. Ebben az időben ők már nem tenyésztettek, de tudtak ajánlani egy kennelt. Így jutottam el Klárafalvára Acsay Lajoshoz és feleségéhez Hédi nénihez ahonnan aztán hozzám került első tacskóm – Marosmenti-Rudifogó Herkules. Hihetetlen jó választás volt, maximálisan beváltotta a hozzá fűzött reményeket, egy ízig-vérig vadászkutya mérhetetlen szenvedéllyel, igazi társ, akivel eleinte csak mint szemlélődők vettünk részt vadászatokon, hogy mindketten tanuljunk. A rengeteg foglalkozás később meghozta gyümölcsét, azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy Herkules a vadászat professzora lett, idővel több kutyám is tőle leste el a vadászat tudományát. Majd bővült a foglalkoztatott fajták száma udvaromban Vízi Gábor barátom jóvoltából egy másik igazi szerelemmel a Border terrierrel mely fajta csakhamar belopta magát a szívembe. Kennelemben minden kutya ténylegesen VADÁSZIK ehhez elengedhetetlen a kitűnő idegrendszer, jellem, ezért nagy hangsúlyt fektetek a megfelelő szocializációra és kölyök nevelésre. Több tacskóm és terrierem részt vett már általános- és középiskolákban tartott kutyás előadásokon is ahol akár 50-60 gyerek is megjelent. Természetesen mindenki egyszerre szerette volna megsimogatni az ebeket, de ez sem okozott gondot, az imádat kölcsönös volt. A kiállítások világa nem nagyon fogott meg engem ettől függetlenül odafigyelek a küllemre ,nem eredménytelenül, hisz a saját kutyáim és az utódok közül is többen megállják/megállták a helyüket ilyesfajta rendezvényeken. Úgy gondolom, ezt a három tulajdonságot nem könnyű egyensúlyban tartani, de arra törekszem  hogy mindez a kutyáimban a lehető legjobb legyen!