Fila Brasileiro

Feljegyzések szerint a Fila ősei a felfedezőkkel és a hódítókkal érkeztek az Újvilágba. A kezdeti időkben az indiánok ellen vívott csatákban használták őket, feladatuk az őslakosok megtámadása és megölése volt. A legkorábbi feljegyzések a fajtáról az 1600-as évekre tehetők. A brazil állattenyésztők meglehetősen izoláltan éltek, ezért egy erős munkakutyára volt szükségük, amely képes nagyvadakra vadászni, őrizni az állatállományt és védeni a tulajdont. Ezek a kutyák közreműködtek a ridegen tartott, félvad állatállomány körüli munkában, melynek során általában a fül megragadásával kényszerítették a marhát megállásra vagy irányváltoztatásra.

Maga a nevet adó portugál szó, a „filar” is erre utal, jelentése megragadni, őrizni. Egyes vélekedések szerint bvéreb, bullenbeisser (a bulldogok őse), masztiff és rafeiro de alanteho kutyák vére csordogál ereikben. Ezektől a fajtáktól örökölte kiemelkedő terelő és őrző képességeit, bátorságát, szívósságát, akárcsak laza bőrét.

Miután 1820-ban Brazília kivívta függetlenségét, elsősorban Sao Paulo és Minas Gerais államokban a szökött rabszolgák üldözésére és elfogására alkalmazták ezeket a kutyákat. Mivel mindig is munkakutya volt, a típus rögzítése nem volt elsődleges szempont a tenyésztés során, mely igazából csak az 1900-as években kezdődött el. A negyvenes években a fajta a kihalás szélére került, de hála a tenyésztők összefogásának sikerült megmenteni. 1954-ben a nemzeti kennel klub hivatalosan is elismerte a fajtát, a standard pedig az 1960-as évekre került rögzítésre.

Testfelépítése erős, széles és szögletes. Egyik fő jellemzője a bőre, amely egész testén laza, a nyakán lebernyeget alkot. Farka egészen a csánkjáig lóg, tövénél vaskos, majd kihegyesedik.Széles és mély mellkasa a könyökig ér. Lábai egyenesek, vastag csontúak. Mancsai erősek. Rövidnek tűnő nyaka igen izmos, felül enyhén ívelt. A fej fentről nézve trapéz alakú. A stop hullámzó. Az arcorri rész széles, magas és erős. A vaskos felső ajkak rálógnak az alsókra. Nagy húsos fülei V alakúak. A szem közepes vagy nagyobb méretű. Az alsó szemhéj kissé ernyedt. A brazil masztiff harapása ollószerű vagy harapófogó-szerű. A rövid szőrzet puha, sűrű, a testhez simuló. Sok különböző színben ismert, ezek közül csak a fehér, az egérszürke és a foltos nem elfogadott. A fehér rajzolat megengedett, de csak a mancsokon, a mellen és a farok hegyén; összességében a teljes testfelszínének legfeljebb 25 százalékát boríthatja.

Ez a fajta megkérdőjelezhetetlenül hűséges családjához, van egy brazil közmondás: "Fiel como un Fila" „hűséges, mint egy fila”. Amennyire extrém hűsége, olyan erős idegenekkel szembeni fenntartása is vagy ahogy ezt a brazil standard írja, „ojeriza” (vonakodás, utálat). Ez a keménység tette ismertté, leginkább mint agresszív fajtát, és ez vezetett oda, hogy a világ különféle pontjain időről időre a tiltott vagy veszélyes kutyák listájára került. A fajta kedvelői vallják, hogy megfelelő tenyésztéssel és felelősségteljes tartással ez a kutya egyáltalán nem veszélyes. Temperamentuma az, amely leginkább megkülönbözteti a többi kutyafajtától. A fajta rajongói ezért a különleges vérmérsékletért (is) kedvelik annyira. Már kölyökkoruktól kezdve – más fajtától eltérően – nem tanúsítanak érdeklődést az idegen személyek általi figyelemfelkeltés, érintés, és kedveskedés iránt. Bár erősen egyedfüggő, de olyan 4-5 hónapos koruktól kezdve az idegen személy érintésétől gyanakvóan elhúzódnak. Ezek a reakciók illetve reakció fokozatok számos, különböző tényezőtől függenek, ideértve a kutya korát, a tréninget és szocializációt, amelyben a kutya részesült, és a veleszületett vérmérsékletet. Az egészen fiatal kölyköknél ez általában mindössze az idegen személy általi érintéstől való elhúzódással, a „Nem akarom, hogy hozzám érj!” reakcióval kezdődik. Sokan gyakran félreértik (még kutyatulajdonosok is akik nem ezt a fajtát tartják és/vagy nem ismerik a fajtát) a kölykök ezen viselkedését és tévesen, mint „félénkséget” értelmezik; valójában ez igen távol áll a félénkségtől. A kölyköknek ez a viselkedése egyszerűen csak a természetes, veleszületett reakciója, amely az idegen személyekkel való kontaktus elkerülésére irányul. Ez a reakció fokozatosan fejlődik és erősödik egészen addig, amíg az érett, felnőtt kutya erős ellenszenvvel reagál minden idegen személy általi érintésre, simogatásra: ez leginkább a „Hogy merészelsz hozzám nyúlni!” reakció. Egy jó vérmérsékletű és típusos érett egyed egyértelműen és igen határozottan hozza az idegen személy tudtára, hogy nem szeretne barátkozni és jobb, ha az illető nagyon gyorsan felhagy a próbálkozással. Egy jó temperamentummal megáldott egyed, jelleméből fakadóan, kutyakiállításokon nem hagyja magát megérinteni a bíró (mint idegen) által. Az eredeti fajtastandard szerint, amennyiben kimutatja a bíró (mint idegen) által érzett ellenszenvét, a reakció nem tekintendő hibának, viszont egy visszaigazolás a kívánt, típusos temperamentumról. A család gyermekeit (akikkel a kutya együtt él) imádja, valósággal rajong értük, de ugyanez már nem mondható el a gyerekek játszótársairól; idegenek és épp úgy viseltetik irántuk, mint az idegen felnőttek iránt. 

A megfelelő tréning és szocializáció ennél a fajtánál is elengedhetetlen, azonban nem szünteti meg a veleszületett, idegen személyek felé mutatott alapvető viselkedését, viszont irányítja és kontrollálja annak megnyilvánulásait. Egy jól szocializált kutya gazdája jelenlétében közönnyel és nem egyszer bizony undorral viseli az idegen jelenlétét, amennyiben az idegen személy nem sérti meg azt a bizonyos láthatatlan határvonalat. Ha úgy érzi, hogy gazdája, a család és/vagy az általa őrzött terület (kert, lakás) veszélybe kerül, hezitálás nélkül azonnal közbelép. Erre egy típusos, jó vérmérsékletű egyedet képezni sem kell. A tréning és a szocializáció összességében növeli a kutya önbizalmát. A szocializáció lehetőséget biztosít mind a kutya, mind gazdája számára, hogy megtanulják mely viselkedés/reakció tekintendő „normálisnak” és megfelelőnek. Kimondottan territoriális viselkedésű kutya, aktívan védi családját, otthonát/területét a leghenyébb provokáció esetén is. Gazdáinak ezt (is) mindig és mindenkor szem előtt kell tartani: amennyiben vendég érkezik a házhoz - még ha a kutya által ismert személy is -, a legtöbb egyedet az látogatás ideje alatt a kennelbe be kell zárni/el kell különíteni a vendégtől. A család azon ismerőseit és barátait, akiket gyakran és rendszeresen lát kölyök kora óta, gazdája jelenlétében általában elfogadja és beengedi saját területére. A vendéget, mint bármely más őrző-védő fajta esetében, soha nem szabad egyedül hagyni a kutyával. Ez a fajta nem a legjobb választás azok számára, akik igen gyakran fogadnak vendégeket otthonukban. Nem való olyanoknak, akik határozatlanok, sem azoknak, akiknek még nincs kutyás tapasztalata. Jellemét néha nem is olyan könnyű megérteni. A tulajdonosoknak testileg-lelkileg biztosnak kell lennie magában, természetes tekintéllyel kell rendelkeznie és igazán jól kell ismernie a fajta jellemét és viselkedését, máskülönben sosem lehet biztos a nevelés sikerében. A leendő tulajdonosoknak arra is fel kell készülnie, hogy ez a kutya villámgyorsan tud reagálni. Sok időt kell szánni a szocializációjára is. Nincs szüksége kiemelten sok mozgásra, de fontos, hogy hasznosnak, és a család fontos részének érezze magát. Így ha a család mindennapi életében részt vehet, őrizheti őket és a házat, az boldoggá teszi, és elegendő mozgást biztosít számára.

Szőrzete viszonylag kevés gondozást igényel. Hetente egyszer át kell kefélni egy sörtekefével, a vedlési időszakban pedig gumis kopókesztyűvel célszerű eltávolítani az elhalt és kilazult szőrszálakat. Puha fekhelyre van szüksége, máskülönben bőrkeményedések képződhetnek a nyomáspontokon - főként a könyökön.

Ez a fajta, mint sok hasonló alkatú (pl. cane corso) sajnos hajlamos a gyomorcsavarra. Ezért erősen javasolt a napi ételadagot kettőbe bontani és például reggel-este etetni. Etetés után pedig 1-2 órás nyugalom (ne ugráljon) illetve egyszer ellenőrizni a kutyát evés után 1 órával. Másik gyakori betegsége a csípő-könyök diszplázia. Kiskoruktól kezdve ajánlott a megelőzés. Ezt a helyes táplálkozással a növekedési szakaszban kevés futással, ugráltatással és egy kis porcokat, inakat erősítő táplálékkiegészitővel érhetjük el.

Kizárólag megbízható tenyésztőtől vegyünk kölyköt. Egy tenyésztő minden esetben oltva, féreghajtva, chippezve adja ki kutyáit. Vásárlásnál nézzék meg a környezetet ahol él a kutya. Ha lehetséges a szülőket is. Érdeklődjenek a szülők szűrési eredményeikről.

A fajtával 2003-ban kezdtem el ismerkedni. Először a "Kutya" újságban láttam meg. Rögtön megtetszett, így elkezdtem utána olvasni. 2004-ben már meg is vásároltam első Brazil masztiffomat. Azóta elértem a bronzkoszorús mestertenyésztői címet. Szabadidőnkben kiállításokon veszünk részt. Az első kutyámmal Európa Győztes címet értem el. És a többiekkel is mindig nagyon jó eredményeket értünk el. Jelenleg hét Fila szaladgál a kertben.