Pireneusi hegyikutya

Az Ibériai-félsziget és az európai kontinens közötti Pireneusok ad otthon ennek a kutyafajtának. A Pireneusi hegyikutya elődei már 3000 évvel ezelőtt is a régióban éltek. Már akkor a középkorban nyájőrző kutyának használták, de termetéből adódóan hamar elnyerte a nemesség tetszését. A 15. század elején használták előszőr őrző-védő kutyaként a francia kastélyokban így nem véletlen, hogy egy palota őrzése is helytálló feladat számukra, így került XIV. Lajos udvarában is.

Társadalmi helyzetüket jól mutatja, hogy Franciaország királyi kutyájának nevezték őket. Önállóságuk és lojalitásuk kiemelkedő, sokszor hagyták magukra őket a nyájjal. Vastag bundájuk ebben a feladatban nagy segítséget nyújtott a kutyáknak, nem csak a hegyvidéki időjárás viszontagságaitól védte meg őket, hanem a vadállatok támadásaitól is. Egyes források szerint francia telepesek magukkal vitték a ezeket a kutyákat Kanadába és belőlük tenyésztették ki az Újfundlandiakat. Majd az 1830-as években a Leonbergiket. A farkasok kiirtásával a fajta nélkülözhetetlensége és ezáltal népszerűsége is csökkenni kezdett, míg a 20. század elejére majdnem ki is pusztult. Ekkoriban jutott el a fajta Nagy Britanniába (lelkes kutya rajongó turistákkal, akiknek megtetszett a fajta és több kölyköt megvásároltak a helyiektől) ahol a Kennel klub számos egyedet beregisztrált. Az első világháború idején Angliában is háttérbe szorult a tenyésztésük. A kihalástól a Francia arisztokrata Bernard Senac-Lagrange mentette meg a fajtát. Bernard a hegyeket járva gyűjtötte össze a megfelelő egyedeket, hogy egy jól átgondolt és kontrollált tenyész bázist hozzon létre belőlük. 1923-ban létrehozta az első fajtaklubbot a Réunion des Amateurs de Chiens Pyrénées és megalkotta a standardet. A ’30-as évek elején eljutott a fajta Észak Amerikába ahol Nagy Pireneusi néven vált ismertté. Nagy kedvenccé válva a kiállításokon Kanadában és Észak Amerikában is. 1935-ben az Amerikai Kennel klub kihozta a saját standerdjét ami sok pontban eltért az eredetitől és amit Franciaországban nem fogadtak volna el. Ezek a változtatások a küllemet helyezték a funkcionalitás elé és nagyobb, nehézkesebb példányok létrejöttét eredményezték. Ennek a folyamatnak a visszafordítására 2011-ben a Brit fajtaklub instrukciókat adott ki a kiállítási bíróknak, hogy az eredeti fajta tulajdonságokat díjazzák az új divatirányzat képviselőivel szemben.

Erős termete és hatalmas sörénye még a fajta ismerőit is lenyűgözik, így az ilyen fajtájú eb gazdija biztos lehet abban, hogy csodáló és tiszteletteljes pillantásokat vetnek majd kedvencére. A kanok marmagassága 70-81 cm-t is eléri, míg a szukáé 65-75 cm. Ezek az ebek kb. 60-65 kg-ot is nyomhatnak. A világos színű bundája is feltűnő, teljesen fehér vagy halványsárga színben fordulhatnak elő. A fején, fülein és farkán sárga homokszínű, világosszürke vagy farkas szürke foltok fordulhatnak elő. Bundája két rétegből áll, az alsó réteg finom, sűrű aljszőrből, a felső pedig durva, időjárásálló fedőszőrből tevődik össze. Utóbbi lehet akár egyenes vagy hullámos is. Vastag szőrzetének köszönhetően fenséges, elegáns megjelenést kap az eb. Nyakánál lévő hosszú szőr egyfajta sörényt képez, a farkán, valamint a lábain hosszabb a bundája, mint a többi testrészén. Mellkasa mély és széles, háta pedig rendkívül izmos és egyenes. Nagy, széles V alakú fejjel rendelkeznek, fülei kicsi háromszög alakúak. Bozontos farkuk feszült állapotban a hátukhoz kunkorodik, nyugalmi állapotban pedig lóg. Szemeik mandulaformájúak és sötétbarna színűek, orra pedig sötét fekete színű. A fajta jellegzetessége a hátsó lábakon elhelyezkedő farkaskarom.

Felmenőiből eredően még ma is nagyon éber ebnek számít. A múltból megőrizték önfejűségüket, de falkájukat minden áron védik. Szabadságszerető, azonban nagyon emberközpontú és szelíd. Szoros kötődést alakít ki családjával, különösen a gyermekekkel és bátorsága révén meg is védi őket, emiatt nevezik gyengéd óriásnak is. Agresszívnak nem titulálható, nagyon magas az ingerküszöbe, ok nélkül nem keveri magát kockázatos helyzetbe. Tisztában van erejével és kisugárzásával, termetére hagyatkozva riasztja el ellenfeleit. Ritkán fejezi ki hangján keresztül erősségét, de ha sor kerül rá, egy okból kifolyólag történhet meg, hogy megvédje területét és szeretteit. Sem emberre, sem állatra ok nélkül nem támad. A makacs hegyikutyából a család megbízható védelmezője és kedves kísérője válhat megfelelő neveléssel és szeretettel.

Ezeknek a kutyáknak nagy térre van szükségük, nyájőrzőként hozzászoktak az óriási területhez így családi kutyaként is nagy kertre van szükségük, hogy őrző ösztöneiket kiélhessék. Hosszú séták és sok póráz nélküli mozgás szükséges számukra. Nem szabad alábecsülni területvédő magatartását. Elengedhetetlen a szeretetteljes konzekvens nevelés, amely során a kutyánk megtanulhatja milyen szituációkban van szüksége házőrző tulajdonságaira. Az erős bizalmi kötelék kialakítása ember és állat között rendkívül fontos, hiszen ezek a kutyák nagyon önfejűek és szívesen megkérdőjelezik gazdáik utasításait. Kezdő gazdiknak nem ajánlják ezt a fajtát, hiszen nevelésük tapasztalt kezet igényel. Nélkülözhetetlen tanításuk során a szeretetteljes türelem, az empátia és a következetesség. Csak a megfelelő vezetés alatt válik hűséges és megbízható partnerré, aki mindig ott lesz gazdája mellett.

Nem ajánlott alábecsülni egy ilyen nagy kutya napi táp szükségletét, a mennyiségnél viszont nagyobb szerepet játszik az eledel minősége. Legmegfelelőbb, ha száraz eledel és hús keverékével tápláljuk kedvencünket, egy kifejlett példány naponta körülbelül 1-2 kg ételt fogyaszt el, ennek felét húsnak kell alkotnia. Hosszabb szőrüket ajánlott 2-3 naponta alaposan kefélni, hogy ne csomósodjon össze. Az orruk és fülük tisztítása is rendszeresen szükséges, farkaskarmukat időközönként le kell vágatni.

Hajlamos a könyök- és csípőízületi diszpláziára, emellett sajnos a rákos megbetegedések és az ízületi gyulladás is rendkívül gyakran fordul elő ennél a fajtánál előrehaladott korban. Rendszeres állatorvosi vizsgálatok segítségével ezen betegségek előfordulása nem akadályozható meg. Azonban korai diagnózissal a gyógyulás esélye rendkívül nagy.

Az orr és szemek körül a pigmentációnak sötétnek kell lennie. Szőrük nem lehet csomós, összeragadt. A farkaskörmöknek mindkét hátsó lábon meg kell jelenniük, melyek a hegyen- dombon való mozgásnál az egyensúly megtartásában játszanak szerepet. Egy egészséges, lelkileg kiegyensúlyozott pireneusi kölyök keresi az ember közelségét, kíváncsiságával és pozitív kisugárzásával megteremti az első találkozás alaphangját. Ha a kölyök fél, elbújik, farkát maga alá húzza, az a jövőre tekintve nem biztató előjel, esetleg egy gyengébb vérvonal megmutatkozása is lehet. Kizárólag oltott, féreghajtott, chippezett, törzskönyves kölyköt vegyünk.

2016-ban, miután a mentett kutyusunkat temettük, hoztam egy döntést. Továbbra is mentek és befogadok minden állatot, aki megérint, viszont kutyából attól a fájdalmas órától kezdve, a pedigrét, az egészséges idegrendszert és fizikumot választom. Így lett családunk tagja White Sentinel Brend, a pireneusi pásztorkutya, aki hegyet mászik, úszik, vigyáz ránk, szeret és nem mellesleg gyönyörű. Miután Brend megérkezett hozzánk tenyésztőjétől, Posta Zoltántól élete első világversenyén 2017-ben második helyet ért el a Juniorok között Lipcsében, a World Dog Show-on. Davis Pyrs Amazing Grace-t választottam társnak számára, akiért egészen Pennsylvania-ig nyújtottam a kezem. Tudtam mit keresek egy pireneiusi pásztorkutya lányban és nem csalódtam. Mindent megkaptam. Grace a 2019-ben Ausztriában megrendezett European Dog Show-on elnyerte a legszebb kölyök címet, ami határtalan boldogsággal töltött el. Mindketten méltók a kennel nevünkre: “Békés előkelőség” - Peaceful Majesty. 5 év törekvésének eredményeként pedig az idei évben megérkezett az első almunk, ami minden napunkat bearanyozza. Hálás vagyok a White Sentinel kennel tulajdonosának, Posta Zoltán-nak és Robin Davis, hogy ránk bízták legféltettebb kincseiket.