Ausztrál kelpie

A XIX. századi Angliában a gyapjúkereskedelem hanyatlása miatt mind nehezebben éltek meg a juhos gazdák. Ausztrália hihetetlen méretű gazdag legelőivel kiváló megélhetési lehetőséget nyújtott az állattenyésztésből élőknek, így egyre többen indultak oda Európából a boldogulás reményében. Természetesen a juhászok, csordások kutyáikat is magukkal vitték, hiszen ők biztosították számukra a megélhetést. Akkoriban a juhászok fő segítője a rövid szőrű collie-, illetve a border collie kezdeti formája volt: csak „munkacolli”-nak vagy régi típusú collie-nak nevezték őket. Ma már egészen bizonyosan kimondható, hogy Ausztrália nem érte volna el előkelő helyét a juhtenyésztésben ezek nélkül kutyák nélkül. A több ezer hektáros területeken az akkori technikai feltételek mellett lehetetlen lett volna kutyák híján kezelni és megvédeni az állományt. Jack Gleeson az 1840-es évek elején érkezett ifjú csordásként Írországból Ausztráliába számos társával együtt. Itt találkozott a Skóciából kitelepült George Robertsonnal, aki az „Skót collie”-nak nevezett terelőkutyákat tenyésztett. Gleeson-nek nagyon megtetszett egy fekete-cser rajzolatú, rövid szőrű szuka kölyök. Ezt a kutyát már többen meg akarták venni, de gazdája csak akkor állt kötélnek, amikor Gleeson végül egy csodálatos pónit kínált érte. A kiskutyát ő Kelpienek nevezte el a kelta mondák ló formájában megjelenő mitológiai alakja után. Egyes elbeszélők szerint ennek a kutyának egy dingó volt az apja. Jack Gleeson később a kutyával az országban igen népszerű terelőversenyeken is elindult, hogy bemutassa kutyái tehetségét és önmaga kiképzői tudását. Amikor Kelpie első versenyét kitűnő teljesítménnyel megnyerve felhívta magára a figyelmet, - ahogy az nálunk is történt a mudi esetében - lassan divatba jött a Kelpie elnevezés a kutyások között. Ezzel a névvel egy bizonyos megjelenésű kutyát illettek, majd nem sokkal később önálló fajtaként is ez a név ragadt rá. Létrejött az Ausztrál Kelpie.

A juhászkutya 

Ezeknek a kutyáknak az eredeti foglalkozása kifejezetten a birkanyájak melletti munka volt. Mivel a határtalan területeken nem kell megvédeni a vetést a juhoktól, így teljesen más típusú munkát kell végeznie, mint a hazánkban ismert pásztorkutyáknak. A munkamódszer szempontjából alapvetően kétféle kutyát ismerünk. Az első az úgynevezett „szemkutya”: általában a szabad területeken használják. Jellegzetes viselkedése, hogy a nyájat nagy ívben, legalább 20-30 m-ről kerülgeti, keresve a szemkontaktust a vezérállattal, hang nélkül dolgozik. Lelapulva, a vadászó gepárd mozgásához hasonlóan lépkedve próbálja - nagy sikerrel - a kívánt irányba fordítani a nyájat. Ily módon a nagy területen szétszóródott állatokat is eredményesen össze tudja terelni úgy, hogy feleslegesen nem riogatja őket. Ez a módszer a legelőről való begyűjtés során rendkívül eredményes. A begyűjtés úgy történik, hogy a kutyát - ezres juhlétszám esetén két-három kutyát - kiküldik, és azok önállóan, több kilométeres körzetben összegyűjtik a juhokat és utakon, hidakon, terepakadályokon keresztül hazavezetik azokat úgy, hogy egy sem kóborolhat el. A másik típusú kutya, melyet leginkább a karámban, az állatok kezelésénél, válogatásánál használnak, hangjával és fellépésével éri el célját. A testközeli munkában, amikor egy-egy állatot kell leválasztani a falkából, esetenként szükség van a kemény fellépésre. A szembeszegülő állatot harsány csaholással téríti jobb belátásra, és szükség esetén egy-egy határozott fogással nyomatékosítja szándékát.

Cow Dog

A fajta különleges tehetsége igazán a marhákkal való munkában bontakozik ki. Az Egyesült Államokban - mint az közismert -  a marhatenyésztés igen fontos ágazat. Az állatokat mérföldekre elterülő legelőkön gyakorlatilag rideg tartással tenyésztik. Ezeken a területeken hagyományosan a cowboyok látták el a csordák körüli feladatokat, ám mára ez a helyzet valamelyest megváltozott: az emberi munkaerő helyett a kutya vette át a feladatot. Egy kutya 2-3 lovas munkáját látja el a végeláthatatlan prérin. Ezeket a kutyákat könyörtelen szelekcióval tenyésztik: 40-50 kölyökből 10-12 nő fel, amelyekre azután valóban rá merik bízni a család, a cég vagyonát, megélhetését biztosító állatállományt. Ennek a szelekciónak köszönhető ennek a fajtának hihetetlen teljesítménye és munkabírása.  Ahogy arrafelé mondják: „az a különbség a Kelpie és más kutyák között, hogy a Kelpie gondolkodik.” És valóban, ez a tulajdonság - az önálló mérlegelés és döntés, majd cselekvés - például a „Nyugaton” igen népszerű terelőversenyeken meg is mutatkozik, hiszen a versenyek győztesei leggyakrabban a Border colliek, melyek gépies pontossággal teljesítik a gazda utasításait. Ezért aztán a versenyeken gyakrabban Bordert használnak, míg a munkában a Kelpie a gazda segítője. A marhák terelése során is a lapuló, tekintetével az állat tekintetét kereső, támadás előtti pillanatot imitáló mozgást használja, de ha ez nem elégséges, egyszerűen a szembeszegülő bika orrába kapaszkodik, és úgy fordítja a megfelelő irányba. A lapuló testtartás a paták halálos rúgásai ellen is jó védekezés: ha a menet gyorsítása érdekében egy kis csípéssel ösztökéli az állatot, mire a reflex-szerű rúgás elérné, már lelapul.

A kanok 46-51 cm a szukák 43-48 cm magasak, súlyuk 15-20 kg, a testhossz és magasság aránya 10-9. Általános megjelenése egy rendkívül energikus, ruganyos, aktív, fáradhatatlan, óriási munkabírású kutyát mutat. Feje kissé rókára vagy dingóra emlékeztető, fülei hegyesen felállók, szeme mandulavágású. Szőre törzsén 2-3 cm hosszú, nyakán fodrot képez, farka zászlós. Színe fekete, fekete-cser, vörös, vörös-cser, barna (fakótól a sötétig), kék. A jegyeken kívüli elkülönült, szabálytalan foltok nem kívánatosak.

Mozgása könnyed, ruganyos, fordulékony, kitartása szinte hihetetlen: képes a perzselő köves sivatagos területen 6-8 órát futni, dolgozni megállás és ivás nélkül, mialatt 60-70 km-t tesz meg. Igazi fanatikus munkakutya. Ez az elszántsága nem csak terelőkutyaként mutatkozik meg rajta: amilyen irányba a kölyökkutya érdeklődését fordítjuk és tudatosan neveljük, azt a munkát ugyanolyan állhatatosan végzi. Egyszerűen abban leli örömét, ha dolgozhat, és sikerélményt szerez. Egyik legfőbb tulajdonsága, hogy megfigyelés útján rendkívül gyorsan tanul. Bármilyen tevékenységről legyen szó, feszülten figyeli a másik felet - legyen ember vagy kutya - és egyszerűen elkezdi utánozni, majd felfedezi és kialakítja a saját stílusát. Fanatikus módon képes egy-egy feladatra koncentrálni, és megfelelő nevelés hatására szinte bármilyen területen a csúcsokig juthat. A fajta volt már többször mentőkutya világbajnok, de számtalan helyen alkalmazza a rendőrség is ember- vagy éppen kábítószer vagy robbanóanyag kereső kutyának. Az agility és a frisbee világbajnokságon éppúgy találkozhatunk vele, mint a hagyományos munkaversenyeken, de a dog dancing porondján sem ismeretlen. Ismertek kelpiek, melyek a sarkkör közelében rénszarvascsordákat hajtanak, de még a szánhúzók között is használják vezérkutyának.

Genetikai eredetű betegségek náluk is előfordulhatnak bár szerencsére nem gyakori hála a felelős tenyésztésnek. Ezek általában szűréssel megelőzhető betegségek ilyenek például: a Collie szem anomália, a Progresszív retina atrófia valamint a diszplázia. Mint minden kutyánál fontosak az oltások, a kullancs-, bolhairtók használata és a rendszeres féreghajtás. A diszplázia kialakulásának esélyét csökkenthetjük megfelelő mozgatással és táplálással, ezért is fontos, hogy kölyökkorban még nem szabad órákig sportoltatni ugyanis a csontok, ízületek ilyenkor még fejlődésben vannak.

Különösebb ápolást nem igényel, a vedlett szőrszálakat természetesen hasznos kikefélni. Szőre gyorsan a nyomtalanul öntisztuló, sáros terep után megszáradva nyoma sincs a szennyeződésnek.

Mint minden pásztorkutya, ők is nagy mozgásigényű kutyák, ám az ő esetében ez szinte kimeríthetetlen. Ezért elsősorban szabadban ajánlott tartani, bár a lakásban is kiválóan érzi magát és amíg bent van, szinte észrevétlen. Csak akkor tartsuk szűkebb élettérben, ha adott a lehetőség rendszeres és számára kielégítő mozgásra. A mérsékelt égövön sűrű, tömött aljszőrzetet növeszt, de mivel rövid szőrű fajta, szabadban a téli elhelyezésére ajánlatos nagyon jól szigetelt, száraz, meleg házat építeni, melyet szélcsendes helyen helyezzünk el. Táplálék tekintetében igénytelen, azonban gondolni kell arra, hogy rendkívüli mozgékonysága által az energia utánpótlásról gondoskodni kell.

 Gyorsan, könnyen, és szívesen tanul. Tanítása során mindig a pozitív megerősítés eszközeit használjuk, így a kutya játszva, észrevétlenül tanul. Már egészen fiatal korban elkezdhetünk vele foglalkozni, így készségszintre lehet fejleszteni nála az alapvető gyakorlatokat. Ha van róla elképzelésünk, hogy milyen tevékenységet szeretnénk űzni a kutyával, már az első hetekben kezdhetjük érdeklődését a megfelelő irányba fordítani. Mozgásigényének kielégítésére kiválóan alkalmas például a frisbee. Az első időben, amíg nem ajánlatos a magas ugrásokkal terhelni szervezetét, guríthatjuk a korongot. A felnőtt kutya már képes órákon keresztül cipelni gazdája után a frisbee-t, követelve, hogy újra és újra dobja el. Ebben a játékban természetesen nem egyszerűen a tárgy visszahozása a lényeg, a repülő korongot látványos akrobatikus ugrásokkal szedi le a levegőből. Általában elmondható, hogy rendkívüli együttműködési készséggel és intelligenciával megáldott kutya, mely hozzáértő kézben szinte bármilyen feladatot képes elsajátítani, és azt örömmel végre is hajtja gazdája kedvéért.

Csak akkor szabad vállalni, ha maximálisan ki tudjuk elégíteni rendkívüli munkaigényét. A szülők legyenek mentesek örökletes betegségektől. Minden szükséges oltással, kezeléssel, szocializációval felkészített kölyköt vegyünk magunkhoz.

A Belatar’s Kennel és az Árkosligeti Kennel kooperációjával honosítottuk meg a fajtát Magyarországon 2001-ben. Azóta számos nemzetközi hírű sportkutya, és számos élesben dolgozó farmkutya került ki a tenyészetből. Az alapító kutyák USA és Ausztrál törzskönyvesek.