Rövidszőrű magyar vizsla

Már honfoglaló őseink mellett, akik szenvedélyes vadászok voltak, feltűnt egy vadászkutya, amely követte őket a vándorlások során a Kárpát-medencébe. Sárga, esetleg barna színű, néha foltos volt, s a vadászat minden mozzanatánál segítségére volt a vadásznak. Ez a mára kihalt kopó volt a mai magyar vizsla őse. Legkorábbi ábrázolása az 1100 és 1120 között készült Codex Albensisben található, de a Képes krónikában is felbukkan a „kajtárkodó kopó” képe. 

A vizsla említésével nemeseink levelezésében is gyakran találkozhatunk. A török hódoltság korában megjelent hazánkban a törökök sárga vadászkutyája, amely kereszteződött az itt élő vadászkutyákkal és kialakult vizslánk alaptípusa. Az 1731-ből származó adat szerint a trencséni Zay család kezdett először foglalkozni a tenyésztésével és valószínű, hogy egy Angliából származó spanyol vizslát is bevontak a tenyésztésbe. Ekkor még a vizsla gesztenyebarna színben vagy fehér jegyekkel is létezett. A XVIII. századtól fellendült a vizslák tenyésztése, amikortól a lőfegyverek elterjedésével megnőtt az igény az élő és lőtt apróvad felkutatására alkalmas kutyák iránt. Azonban az 1848-49-es szabadságharc leverése után csökkent a vizslák száma, mivel a megszorító rendelkezések részeként egy 1853-as rendelet megváltoztatta a vadászati jogot: külön kérvényezni kellett azt az osztrák hatóságoktól. Természetesen az igazi hazafiak ezt nem tették meg. Viszont vadászkutyát sem tarthatott, akinek nem volt vadászati engedélye, így a szabadságharcot követő véres megtorlás kutyaáldozatai lettek a Magyar vizslák. Ebben az időben elterjedtek hazánkban a Német és az Angol vizslafajták is. Ekkor vonták be a tenyésztésbe a Pointert és a Német rövidszőrű vizslát. Mai modern formáját is ekkor nyerte végül el, amikor is több idegen vadászkutyafajtával nemesítették. Az eredmény egy mindenes vadászkutya lett, aki kitűnő nyomkövető, vadjelző és apportírozó. A XIX. század végén már vizslaversenyeket rendeztek Magyarországon, ahol a Magyar vizslák is nagyon eredményesen szerepeltek. 1920-ban megkezdték a fajta törzskönyvezését, 1924-ben megalakult az Országos Vizsla Club. 1928. május 30-án elkészült a fajtaleírás (standard) – ezt 1934-ben módosították, majd 1936. júniusában adta ki a frissen alakult Országos Vizsla Club (OVC). Az FCI 1935-ben bejegyezte a hivatalosan elismert fajták közé a Magyar vizslát. Ennek a munkának az eredményeként sok vizsla szerepelt eredményesen külföldi kiállításokon is. Az állomány nagy része sajnos a II. világháború végére eltűnt. A veszteség pótlására a fellelhető egyedekkel 1947-ben a Gödöllőn létrehozott tenyésztelepen kezdték meg a fajta újbóli megmentését.

A kutyás sport és ezzel együtt a vizslázás is az 1960-as évek végén indult fejlődésnek.

(forrás: Magyar Vizsla Klub Egyesület: https://magyarvizslaklub.hu/a-magyar-vizslarol/)

Középnagy, elegáns, nemes megjelenésű vadászkutya. Inkább könnyed felépítésű (csontozat), száraz, szikár izomzatú, a szépség és erő harmóniáját tükrözi.

Intelligens, élénk, barátságos, kiegyensúlyozott, nagyon könnyen tanítható. Alapvető tulajdonságai közé tartozik a kiemelkedő kapcsolattartó képesség. A durva bánásmódot nehezen viseli, de szabályokra neki is szüksége van! Szeret a család közelében lenni, ezért nem ajánlom csak kinti kutyának, boldogabb a lakásban a családjával! Imádja a gyerekeket és más háziállatokkal is jól kijön. (Természetesen vannak erősebb vadászösztönű egyedek, de megfelelő tréninggel ők is összeszoktathatóak más állatokkal.) Igényli a fizikai és a mentális foglalkoztatást. Aktív gazdik megtalálják benne a számításukat, első kutyának is szívből ajánlom. Rendkívül intelligens, könnyen tanítható kutyafajta. Nagyon szeret a gazdi kedvében járni és igényli is, hogy foglalkoztassák. Nem elégszik meg a rendszeres sétákkal, érdemes az agyát is dolgoztatni. Alapvetően mindenes vadászkutyának tenyésztették ki, amiben professzionális, ha megfelelő képzésben részesül és „jó családból” származik. A mindenes jelző azt jelenti, hogy mezőn, erdőben és vízben is egyaránt használhatónak kell lennie, a lövés előtt (vad felkutatása, „megmutatása” a vadásznak – vadmegállás) és a lövés után is (sebzett vad megkeresése, apportírozása) hasznára válik gazdájának. A nehéz terepet és a szélsőséges időjárási viszonyokat egyaránt jól tűri. Többnyire apróvad (fácán, fogoly, kacsa, nyúl, stb.) vadászatokon használják, de nagyvad után keresésében is brillírozhatnak. Mindenféle mókás dologra befogható a vadászatokon kívül is, legyen az agility, frizbi, canicross vagy bármilyen kutyás sport. Rendkívül jó szaglásának köszönhetően olyan izgalmas feladatokra is kiképezhető, mint pl. a szarvasgomba kutatás.

Az biztos, hogy minden játékban benne van, a gyerekek nagy örömére.

A Magyar vizsla alapvetően egy egészséges fajta, de azért náluk is előfordulhatnak megbetegedések. 

• Allergiás bőrproblémák
• Külső hallójárat gyulladás
• Daganatos betegségek
• Szívelégtelenség
• Epilepszia
• Csípőízületi diszplázia
• Szembetegségek előfordulhatnak, de szerencsére nem gyakrabban, mint bármelyik másik kutyafajta esetében vagy egy keverék kutyánál.

Nem igényel komoly ápolást, ilyen szempontból igénytelen fajta. Ha megfelelő minőségű táplálékkal van etetve, gyönyörű, fényes a bundája. Nem kell gyakran fürdetni, évente párszor bőven elég. Kivételt képez az az eset, ha belefekszik valami szagos borzalomba. Ez sajnos gyakrabban előfordul ennél a fajtánál, mint azt mi szeretnénk. Szőrét érdemes időnként (akár hetente) átkefélni (pl. vakaró gumival), mert sajnos az apró vizslaszőrök szívesen bemásznak mindenhova a lakásban. A bent tartott kutyák esetében kifejezett vedlési időszak nincsen, egész évben hullajtják a szőrüket. Karmaikat rendszeresen vágni kell és fülük tisztaságára is érdemes ügyelnünk.

Mint minden kutyafajtának, nekik is szükségük van határokra és megfelelő nevelésre. Nagyon fontos a korai szocializáció és az, hogy a család tagja legyen. Kölyökkorától fogva meg kell ismertetni a világgal és a benne élő emberekkel, állatokkal, járművekkel, tárgyakkal. Érdemes kutyaiskolába vinni, amint a kölyökkori oltásait megkapta. Nemcsak azért, mert itt különböző engedelmességi feladatokat és trükköket tanulhat, hanem mert a gazdi is megtanulja értelmezni a kutyáját, ráérez, hogy adott szituációkban hogyan reagáljon. Kiépíthet a kutyájával egy egészségesen kötődő viszonyt, ami szereteten, bizalmon alapszik, de nem mellőzi a megfelelő fegyelmezést sem.

Először is jól gondoljuk meg, hogy belefér-e az életünkbe egy vizsla (vagy bármilyen fajtájú kutya)!

• Őszintén mérjük fel a lehetőségeinket/ korlátainkat! Hozzánk illő kutya választása elengedhetetlen fontosságú ahhoz, hogy a család és az eb is boldogan élhessen! Kis panellakásba, 10 óra munka mellé ne egy aktív, minden lében kanál kutyakölyköt keressünk!
• Vásárlás/örökbefogadás előtt tájékozódjunk! Ha lehet, több kennelt/szervezetet keressünk fel, mindenre kérdezzünk rá, nézzük meg a szülőket, amennyiben ez lehetséges!
• Semmiképpen NE vegyünk szaporítótól kutyát!
• Törzskönyv nélküli kiskutyánál abban sem lehetünk biztosak, hogy fajtatiszta e a kölyök. A szüleit nem szűrték örökletes betegségekre, garancia semmire sincs, sokszor a szükséges oltásokat, féreghajtásokat, chippet sem kapták meg a kiskutyák. A tartási körülményekről és etetés minőségéről nem is beszélve. Komoly árat fizethet később a gazdi az állatorvosnál, ha nagyon olcsón akarja „megúszni” a dolgokat.

 Számomra nagyon furcsa, hogy amikor autó/háztartási gép vásárlására kerül sor, minden lehetséges fórumot, véleményt elolvasnak és kizártnak tartják, hogy a legolcsóbbat vegyék meg. Pontosan tudják, hogy az kidobott pénz lenne. Amikor meg egy élőlényről van szó, akivel jó esetben 14-15 éven keresztül osztják meg az otthonukat, abban az esetben már nem akarnak kiadni komolyabb összeget. Pedig a kutyatartás sem olcsó mulatság! A jó minőségű tápok, az állatorvosi költségek, az élősködők elleni védelem és a kutya nevelése, szocializációja is százezrekre rúghat. Ha nem engedhetjük meg magunknak a törzskönyvezett kiskutyát, inkább keressük fel a fajtamentő szervezeteket! Rengeteg gazdikereső, kedves kutyát találhatunk náluk is!

Tudtátok, hogy van egy olyan közösség, ahol több száz vizsla és gazdái jönnek össze és sétálnak az ország különböző pontjain?

Ez a Vizsla Túra, amit Tollár Mónika álmodott meg 14 évvel ezelőtt. Az első túrát 2007. január 15-én a Kamaraerdőbe szervezte, amelyen 65 kutya és közel 150 ember vett részt. Az elmúlt évek alatt egyre többen csatlakoztak a sétákhoz, az eddigi rekord (2019) 350 vizsla volt a több, mint 700 kétlábú hozzátartozóval.

 A Vizsla Túra mögött egy olyan húszfős önkéntes stáb áll, amelyben mindenkinek megvan a konkrét feladatköre, hatásköre és felelőssége. Végtelenített menetrend szerint haladunk, vagyis mindenki teszi a dolgát a túra előtt, alatt és után. Csupán annyiban különbözünk egy húszfős kisvállalkozástól, hogy nálunk senki nem kap fizetést. A Vizsla Túra stábjának minden tagja a saját kutyája és a vizslafajta iránt érzett szeretetből dolgozik. 2019-ben már a 139. túrát szervezték meg. 

Árkosi Nóra vagyok, a Füzeserdei Magyar Vizsla Kennel alapítója. 13 évesen kezdtem kutyázni és azóta is töretlen a lelkesedésem. Az elmúlt 24 évben nagyon sok eb fordult meg az életünkben, de a Magyar vizslák a szívemben mindig különleges helyet foglaltak el. Az első szerelmem Pécel-falvi Vadász Helén “Bodza” személyében érkezett kölyökként. Ő volt a barátom, társam, tanítóm. Tőle tanultam meg “kutyául” és örökre elköteleződtem e csodálatos fajta mellett. Bodzával belekóstoltunk a vadászat világába is és magával ragadott annak varázsa. 12 éves koráig aktívan részt vettünk együtt apróvad-hajtásokon. Sajnos Ő már nincs velünk, 16 évesen örök álomba szenderült, de öröksége megmaradt a szívünkben. A Kennel alapító szukája Parlagi-Vadász Bársony "Csengő" lett, akiben megtaláltam azokat az értékeket, amit egy vizslától elvárok. Célom, hogy hozzá hasonló, kiváló minőségű kiskutyák születhessenek, akik kiemelkedően intelligensek, rendkívül stabil idegrendszerrel, remek anatómiával, egészséges ízületekkel és kiváló munkatulajdonságokkal bírnak. A fedezőkanokat is ennek megfelelően komoly kritériumok alapján választom ki.