Sheltie

A Sheltie a Shetland-szigetekről származik (ugyanonnan, ahonnan a shetlandi póni vagy a kisméretű juh). A viking uralom alatt (700-800-as évek) a szigeteken élő juhászkutyák keveredtek a vikingek spiccszerű kutyáival, később a holland kereskedők kutyáival is. A szigetek 1707–től hivatalosan Nagy Britannia részei lettek és a britekkel érkező colliek keveredtek az állománnyal. A colliek nagyon erőteljes hatást gyakoroltak ezeknek a kiskutyáknak a küllemére. Szintén a britek jóvoltából a fajtába bekeveredett a King Charles Spániel és egyes leírások szerint a Border Collie is (valamint akár más fajták is gyakorolhattak jelentéktelenebb hatást a fajtára), de alapvetően a küllemére igazán a collie az, ami rányomta a bélyegét. A fajta az 1800-as években a brit flotta jóvoltából kezdett népszerűbb lenni és a Shetland-szigeteki parasztok megörülve ennek a népszerűségnek, elkezdték tudatosabban is tenyészteni a kutyáikat. Ekkoriban a tenyésztési cél valójában csak annyi volt, hogy a kölykök minél aranyosabbak legyenek és könnyebben eladhatók ezáltal. 1908-ban megalakult a szigeteken a Shetland Collie Club, de a skótok, akiknek ugye megvolt a maguk collie-ja, ezt nem igazán vették jó néven, és megtiltották a „Collie” név használatát, így lett a fajta Shetland Sheepdog. A háborúk sajnos a fajtára is rányomták a bélyegüket és a két világháború alatti tenyésztésről nincsenek számottevő információink. Fennmaradását csak a fanatikus tenyésztőknek köszönheti. A standardot 1965-ben egységesítették és egy elegáns, collie benyomású kiskutya lett a cél. Ennek egyik hátrány az, hogy a tenyésztés kezdeti szakaszában sokszor kisméretű collie-kat is törzskönyveztek Shetlandi juhászkutyaként. Sajnos ezáltal a mai állomány, méretét tekintve, még ma is nagyon heterogén, és nem egy alomban fordulnak elő erőteljes collie típusú kutyák. A fajtát bevonták a bearded collie tenyésztésébe.

Rendkívül dekoratív munkakutya, alkalmas nagyon sok kutyás sportra, és apró mérete ellenére a fajta nem egy tagja igazán ügyesen helytáll a birkák mellett is. A teste teljesen arányos, és leginkább egy miniatürizált skót juhászra hasonlít, durvaságoktól, aránytalanságoktól mentes.

Fej: felülről és oldalról nézve hosszúkás és tompa ék alakú, fültől az orrig vékonyodik. Koponya: lapos, fülei közel tűzöttek. Stopja egyértelműen látható. A arcorri része hosszúkás. Szeme: enyhén vágott. Fülei: vége előrebillen. Egészében véve a arckifejezése nagyon bájos, kedvességet sugároz és nagyon kifejező tud lenni. A szemei körül rész és az orra mindig fekete (még a blue merle példányoknál is). Szeme: a legkívánatosabb esetben sötétbarna, de a merle példányoknál elfogadott a kék, kék foltos szín is (ez nem befolyásolja a látást). Mozgása harmonikus, járásközben a farkát felemelheti, de soha nem a hát fölé és nem kunkorodhat.

A Shetlandi juhászkutya egy apró termetbe zárt igazi juhászkutya és emellett az egyik legintelligensebb fajta. Az emberek hajlamosak lenézni a fajtát és együtt kezelni az ölebekkel (33-39 cm), de ez a kutya nem öleb, hanem egy vérbeli juhászkutya és eszerint kell kezelni és kielégíteni igényeit. Nagy mozgásigénnyel és hihetetlen megfelelni akarással rendelkezik! Emellett tökéletes családi kutya is, ha valaki képes kielégíteni  az igényeit, kedves a gyerekekkel, távol áll tőle mindenféle agresszió, ritkán domináns, könnyedén nevelhető. Az udvaron és a lakásban is tökéletesen tartható, mert vastag, hosszú szőrével könnyedén viseli a téli hidegeket, de napi interakcióra a családdal így is szüksége van.Végtelenül alkalmazkodó természete lehetővé teszi azt, hogy néha kihagyjuk vele a napi sétát, mert egyáltalán nem hajlamos a rombolásra, de ezt soha ne használjuk ki, mert lehet, hogy nem követeli ki magának, de szüksége van rá. Ugatásra való hajlamát viszont már egészen apró korban ki kell belőle nevelni,  már csak a szomszédok kedvért is.

Az egyik legegészségesebb fajta amit ismerek, de náluk is vannak betegségek amik a szűk génkészlet velejárói.

Szembetegségek:  CEA/ PRA 

Patellaficam (térdkalács ficam)

Dp: A diszplázia az orvosi szaknyelvben rendellenes, kóros fejlődést jelent. Az ízületeket alkotó csontvégek, illetve az azokat borító porcfelszínek pontatlanul illeszkednek egymáshoz. A nem megfelelő illeszkedésből eredően később degeneratív ízületi elváltozások (arthrosis), ízületi ficam (subluxáció), illetve porckopás alakulhat ki a diszplázia típusától és fokozatától függően.

Von-Willebrand Von-Willebrand egy olyan örökölhető betegség, amely a véralvadást befolyásolja. Egy viszonylagosan új szűrési lehetőség jelent meg a géncentrumokban a fajtára. Itthon még kevesen vették igénybe, de az eredmények is igazolják, hogy ez a betegség elsősorban az USA állományát érinti és az Európai egyedeknél egyelőre, csak érintőlegesen van jelen.

A szőre bár a vedlési időszakban erőteljesen hullik, de alapból könnyedén karban tartható, csomósodásra, elkoszosodásra nem hajlamos. Lakásban tartott példányoknál hetente minimum 1 alkalommal időt kell szakítani egy alapos átkefélésre, udvaron tartott kutyáknál bőven elegendő néhány hetente alaposan kikefélni a szőrt. Kivételt képez ez alól természetesen a vedlési időszak, amikor az elhalt szőrszálakat el kell távolítani a bundából. A füle mögötti szőr az egyetlen ami csomoósodásra hajlamos, ezt a rész ajánlott hetente hintőporral átfésülni.

Nagyon érzékeny lelkű kutya. Nem szereti és nem is tolerálja az agresszív nevelést. De mivel elképesztően intelligensek ezért ajánlott nagyon következetesen nevelni őket. A mozgásigényük közepes/nagy. Teljesen jól elvannak egy lakásban is amennyiben megvan a napi foglalkozási adagjuk és külön figyelmet kell szentelni a szellemi foglalkozásoknak a fizikai fárasztás mellett. Alapvetően kárt ritkán okoznak a berendezésben mert nagyon alkalmazkodóak de ezt könnyű kihasználni.

Csak hivatalos tenyésztőtől vásároljunk kiskutyát. Egy jó tenyésztő odafigyel a kiskutya egészségére ( oltások, féreghajtás), megfelelő táplálására, és ami a legfontosabb mert egy életre nyomot hagy a kiskutyákban a szocializációra. A kiskutyák első 8 hete meghatározó a fejlődésben mind mentálisan mind fizikailag így fontos, hogy ebben az időszakban megfelelően legyen velük foglalkozva. A kiskutya kiválasztása előtt ajánlott meglátogatni a tenyésztőt és akár az anya kutyát megtekinteni. Ezzel jobb képet kaphatunk a jövendőbeli kutyánk küllemi és jellembeli adottságairól. Szerencsére a Shetlandi juhászt itthon szinte egyáltalán nem szaporítják a magyar tenyésztők többsége pedig nagyon lelkiismeretesen áll a fajtához. A fajta itthon elég ritka fajta így hosszabb várólistákra lehet számítani a kennelekben.

Balázs Judit vagyok, a Kaleido Star kennel alapítója. 2008 óta foglalkozom aktívan hetlandi juhásszal és ausztrál juhászkutyával.