Gordon szetter

A Gordon szettereket már a XVII. sz-ban említették irodalmi adatok, kevésbé gyorsnak, ugyanakkor nagyon kitartónak tartották őket. Skóciában légszimattal vadásztak ezek a kutyák főként fajdokra. Eredete ugyanaz, mint a többi szetteré például az ír szetteré, különböző bozótos kutyák és setting dog keveréke. Ekkoriban a szetterek igen népszerű vadászkutyák voltak és minden színben előfordultak.

Az uralkodó család is nagybecsben tartotta őket, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint, hogy Alexander (1743-1827), Gordon negyedik hercege létrehozta kastélyában saját kenneljét. Kenneljében megtalálhatóak voltak a fekete, fehér-cser, fekete-fehér és fekete-cser kutyák is. A herceg kezdte el a fekete-cser kutyákat előtérbe helyezni a tenyésztés során. Alexander 1800-1820 között komolyan foglalkozott a tenyésztéssel és főleg a kutyák munkakészségét fejlesztette. Programjához felhasználta egyik juhászának Maddy nevű collie szukáját, mely a fáma szerint igen jó vadászképességekkel rendelkezett, gyakran akkor is jól állta a hófajdokat, mikor a szetterek felhagytak a vadászattal. Ez a kutya egész másképp nézett ki, mint napjaink collie-ja, fekete-cser színű volt, kisebb-nagyobb fehér foltokkal. Őt tekinthetjük a gordonok ősanyjának. 1825-ben a kastélyban már fekete-cser kutyákról készültek feljegyzések. Annak is maradtak nyomai, hogy a herceg a kutyák 5 éves koráig nem dolgozott velük, ugyanis addig túl szelesek és kajlák voltak. A herceg 1827-es halálát követően, fia George nem folytatta apja munkásságát és a kennel létszáma jelentősen lecsökkent. A kutyákat eladta, elajándékozta és 1836-ban halálának évében, feltehetően az utolsó fekete-cser kutyát adta el. A birtoka ezzel unokaöcsére Richmond ötödik hercegére szállt át. Ő azonban újult lelkesedéssel folytatta a tenyésztést. Azonban az ő ideje alatt fokozatosan csökkent a fekete-cser egyedek száma. 1907-re mikor a kennelt végleg bezárták ez a szín már egyáltalán nem volt megtalálható az állományban. Az Angol Kennel Klub 1859-1874 között nem kevesebb, mint 126 fekete-cser egyedet jegyzett be. De a Gordon szettert, mint önálló fajtát, 1924-ben fogadta csak el. 1958-ig munkavizsgához kötötték a bajnoki cím kiadását, ezután azonban a nem dolgozó egyedek show vonalban indulhattak. Az első hivatalos, specifikált Pointer-Szetter kiállítás 1859-ben került megrendezésre és egy fekete-cser kutya nyerte meg a szetter kategóriát.

A Gordon szetter közepesen nagy méretű, jól izmolt, de ugyanakkor rendkívül elegáns, attraktív küllemű kutya. Mély szénfekete alapszínében érett gesztenyére „tan” hasonlító jegyekkel. Fej és koponya: A fej inkább mély, mint széles, az agykoponya azonban egyértelműen szélesebb a pofánál, megfelelő teret biztosítva az agynak. A koponyarészek enyhén gömbölyűek és a fülek között a legszélesebbek. A stop tisztán látható, a fej a tarkó és a stop között valamivel hosszabb, mint a stop és az orr hegye között. A szemek környéke száraz, a pofa annyira keskeny, amennyire azt a száraz fej megengedi. A pofa arányosan hosszú, vonalai szinte párhuzamosak, nem lehet hegyes sem felülről, sem oldalról nézve. A lelógó ajkak nem nehezek és világosan kirajzolódnak. Nagy és széles orrvég, nyitott orrlyukak, az orrtükör fekete színű. Az orrhát valamivel kevésbé mély, mint a hossza. Szemek: Arányos méretűek, nem túl mélyen fekszenek, de nem is emelkednek ki, élénk és figyelmes tekintetűek. A szemek sötétbarna színűek és csillogóak. Fülek: Alacsonyan tűzöttek, szorosan a fejhez simulnak, közepes méretűek és vékonyak. Pofa: Arányos; az állkapocs erőteljes, tökéletes, szabályos, teljes ollóharapással. Az előreharapás vagy hátraharapás nem megengedett. Nyak: Hosszú, vékony, a fej irányában ívelt, lebernyegmentes. Mellső végtagok: Hosszú és ferdén állított vállak széles és lapos csontozattal. A lapockacsont a marnál meglehetősen szorosan fekszik fel. A váll részei nem lehetnek túlterheltek, azaz túl vaskosak, mivel ez akadályozná a mozgás szabadságát. A jól leereszkedő könyökök jól láthatóak a test vonala alatt, ez garantálja a mozgásszabadságot. A mellső lábak erőteljesek, lapos csontozatúak és egyenesek, az elülső lábközép erősen felállított; a lábak dús szőrzettel borítottak. Törzs: Közepesen hosszú, a mellkas mély, különösen az utolsó bordáknál, a bordák jól íveltek. Széles, enyhén ívelt ágyék. Az előmellkas nem túl széles. Hátulsó végtagok: A csípő és a csánkízület között hosszúak, szélesek és izmosak. A lábközép rövid és erőteljes. A térdízület jól szögelt. A csánkízületek egyenesek, nem fordulhatnak sem be-, sem kifelé. A medence vonala a vízszinteshez közelít, a csapott far nem kívánatos. Mancsok: Oválisak, zártak, a lábujjak jól íveltek. A lábujjak közei dús szőrzettel borítottak. A talppárnák teltek, a sarokpárna mély. Farok: Meglehetősen rövid, egyenes vagy enyhén kardformájú, hossza nem érhet a csánkízület alá. A helyes faroktartás vízszintes vagy valamivel a hát vonala alatti. A farok a vastag faroktő és a finom csúcsban végződő farokvég között fokozatosan vékonyodik el. A farokszőrzet a faroktő közelében kezdődik, hosszú és egyenes, a farokcsúcsig egyenletesen rövidül. Járás/mozgás: Folyamatos, szabadon mozgó, a hátulsó végtagokból kiindulva erőteljes. Szőrzet: A fejen, a végtagok elülső részén és a fülvégeken rövid és finom. A test és a végtagok többi részén közepesen hosszú a szőrzet, sima, lehetőleg a göndörség vagy hullámosság jeleitől mentes. A szőrzet a fülek felső részén hosszú és selymes, a végtagok hátsó részén hosszú és finom. Jelentékeny mennyiségű szőr borítja a hasat, szép, rojtos jellegű keretet alkotva, amely a mellkas és a nyak felé kiszélesedik. Az egész szőrzet lehetőleg egyenes és testhez simuló. Színezet: Mély és csillogó szénfekete, a rozsdaszín jeleitől mentes. A vörösesbarna ("cser") jegyek színe az olyan érett vadgesztenyéhez hasonlít, amit éppen csak kibontottak a burkából; a jegyek szőrzete is csillogó legyen. Megengedett, hogy a lábujjakon fekete csíkok legyenek, illetve az állkapocs alatt egy fekete csík. A cserjegyek ("Tan-markings") elhelyezkedése az alábbi két élesen elhatárolt folt a szemek felett háromnegyed inch-nél nem nagyobb átmérővel; a pofa mindkét oldalán a cserjegy nem nyúlik túl az orrtő felett, a csíkhoz hasonló a világosan körülhatárolt orrhát végénél, egyik oldaltól a másikig, a torokrészen, a mellkason két tisztán körülhatárolt folt. A hátulsó végtagok és a combok belső oldalán elölről lefelé a térdízület irányába valamint a csánk ízülettől a lábujjakig a külső oldalon is kiszélesedően cserjegyek vannak, amelyek azonban a hátulsó végtagok hátsó oldalán nem szoríthatják háttérbe a fekete színezetet. Cserjegyek találhatóak a mellső végtagok belső oldalán is felfelé haladva a könyökig, valamint azok külső oldalán az elülső lábtő ízületig vagy valamivel felette. A végbélnyílást szintén cserjegy veszi körül. Igen apró fehér folt a mellkason megengedett, ezen kívül minden más szín hibának számít. Nagyság és súly: A kanok ideális marmagassága 66 cm, testtömege körülbelül 29 kg. A szukák ideális marmagassága 62 cm, testtömege körülbelül 25,4 kg. Ez tekintendő a mindenkori kiállítási kondíciónak.

Büszke és arisztokratikus jellemű, ugyanakkor vidám, bohókás, de sokszor melankolikus természetű, nagyon kíváncsi kutya. Az idegenekkel elsőre többnyire visszafogottan tartózkodó. Az élete központja a falkája=családja, ahol mindenkit imád, de mindig kiválasztja a falkavezért, aki iránt hatalmas a rajongása. Kisebb családban, egyedüli gazdinál igazi lelki társsá tudnak válni, a gondolatát is kitalálja az embernek. Nagyon fejlett érzékkel rendelkezik az emberi rezgések befogadására. Mindig kész az aktív programokra, sétára, kirándulásra. A pörgő aktívsága 3-4 éves korára normálisra csökken, de egészen idős koráig is megmarad. A napjainkban divatos, sok fajtát hátrányosan érintő csak küllemre való szelekció ellenére a mai napig nagyon jó vadászati képességekkel, erős szenvedéllyel rendelkezik. Látványos és széles, egyre szűkülő kör alakban való keresési mód jellemzi, melyet vadat találva többnyire figuratív (egyik mellső lábat hajlítva, felemelve) állással fejez be. Noha nem vízi vadászkutya mégis szenvedélyes vadásztársunk lehet, mert kiváló úszó válhat belőlük. A fegyelem nem az erős oldaluk, ezért már igen korán jó, ha a behívást pozitív megerősítéssel rögzítjük. Ideális esetben ezt már a tenyésztő megalapozza, a gazdinak csak folytatni kell. Praktikus egy jó vadászsíp erre a célra, ami mindig kéznél/szájnál van. Jól kijönnek más kutyákkal, a kanok többnyire játékosabbak, bolondosabbak a szukáknál, akik hajlamosak királynőként fel s alá vonulni a társaságban. Ivarérettség környékén, ha addig nem voltak kellően szocializálva előfordulhat náluk az új dolgokkal szembeni visszahúzódás, félénkebb óvatosabb viselkedés, ami az önbizalmuk erősödésével, magabiztossá válással elmúlik.

A kiskutya nevelése során tudnunk kell mi a célunk vele. Társnak, családi kedvencnek szánjuk vagy esetleg valami plusz fő feladatot is szánunk neki. Vadászat, kiállítás, egyéb sport cél. Ezeket természetesen a családi kedvenc és társ szerep mellé kell beillesztenünk, ám speciális gyakorlatokat és képzést igényelnek. Az alap azonban minden esetben a megfelelő szocializáció, ami ideális esetben már a tenyésztőnél megkezdődik. A gazdinak ezt kell tovább folytatnia. Mindent meg kell mutatni a kiskutyának a nagyvilágból és közben kontrollálni kell. Segíteni, önbizalmat adni neki, vagy éppen visszafogni a hevességét. Nagyon jó szolgálatot tesznek a kutyaovik. Nagyon fontos, hogy megfelelően tudják kezelni kutyatársaikat, ezért mielőbb több inger kell, hogy érje őket. Nagyon szeretnek tanulni, kölyök korban olyan az agyuk, mint a szivacs és később is imádnak jól dolgozni a gazdi örömére! Mivel nagyon jó memóriával rendelkeznek, gyorsan és szívesen tanulnak. De nagyon fontos a következetesség a nevelésüknél továbbá a nem durva, de határozott fellépés. Ellenkező esetben hamar képesek a gazdi fejére nőni. Az agresszív elemeket nem jól viselik, soha ne alkalmazzuk a kutyánál, mert a lelkét törjük meg és megszakad a kapcsolatunk. Pozitív megerősítéssel, jutalmazással képezzük és ők örömmel és boldogan fognak tanulni, a csillagokat is le akarják hozni majd a gazdi kedvéért!

A Gordon szetter ápolása normál tevékenység mellett (bizonyos terepeken vadászó/tréningező kutyáknál kicsit több a bogáncsok szedésével eltöltött idő) nem okoz nagy megterhelést a gazdájának. A kiskutya növekedése során a kölyök szőrből felnőtt szőrre váltódó dúsuló, növekedő szőre szépen rendben tartható öntisztuló, csillogó kabát. Hetente egy szőrkefével átkefélve csomómentesen tartható, filcesedésre a hónalj területén kell odafigyelnünk. Samponos fürdetés a tulajdonos életvitele alapján lehet indokolt. Természetes vizekben fürdetve is gyönyörű, szagtalan a bundája. Vedlési időszakban különösen hasznos, nemcsak a kutya élvezi a vizet és az úszást, hanem a gazdik is és az elhalt szőrök a vízben kiázva még a szabadban távoznak a kutyából. Amennyiben kiállítási terveink vannak a kölykünkkel a tenyésztő ajánlást ad az ápolására, kozmetikájára. Ez nem jár különösebb extra tevékenységgel. A kutya szőrétől függően sűrűbben (1,5-2 havonta) kell kozmetikai műveletnek (nyírás, trimmelés, fürdetés) alávetni. Praktikus a kiskutyát hozzászoktatni az asztalon való nyugodt viselkedéshez, a hajszárító hangjához, a mancsainak, füleinek tapogatásához is. Ezek jó szolgálatot tehetnek később az állatorvosnál is, nem okoz felesleges plusz stresszt a kutyának, ha bármi sérülés éri a tappancsot, illetve ha toklász megy a fülébe, ujjak közé. Itt fontos azt is kiemelni, hogy főleg a gabona érés időszakában a nem rendszeresen kozmetikázott kutyáknak is jó rövidre nyírni a fül bemenet nyílását és a tappancsai között nőtt dús szőrt, hogy könnyebben észre vegyük ha bármi beleakad, illetve a nyári melegben pláne úszást követően a fül jól át tudjon szellőzni, elkerülendő a fülgyulladást. Karmai egészséges állapotban erősek, fényes feketék. Tartsuk őket mindig rövidre vágva, mert másképp a járás nagyon kellemetlen neki, továbbá különösen az 5. ujjon a kutya magas aktivitása során nagyobb a sérülések veszélye is, amennyiben beakad és letörik. Egy nagy sétát követően a kutyát oldalára fektetve, egy erős karomvágó ollóval vagy guillotin vágóval fokozatosan, apró részeket (néhány mm-t) levágva a gazdi is megfelelő manikűrt tud nyújtani, nem kell tőle félni!

Alapvetően egészséges és szívós fajta. Ennek ellenére mint sok más fajtában is, náluk is előfordulhatnak az ízületeket alkotó csontokat érintő fejlődési rendellenességek - leginkább a csípőízületi diszplázia, - melyek kialakulásában a genetikai háttér mellett nagy százalékban kapnak szerepet a környezeti tényezők behatásai (táplálás kornak és fejlettségi állapotnak megfelelően, tartási körülmények, mozgatás időtartama, intenzitása). Nagyon fontos, hogy mindig nézzünk utána a választott kölyök szülői/családi hátterének, egészségügyi szűrési eredményeinek, (hisz a származási lap amit egy tenyésztőtől a kiskutyával együtt „kapunk” nemcsak egy papír, hanem a tenyésztői gondosság egyik alapja is!) de mellette legalább olyan fontos, hogy tartsuk be a tenyésztő ajánlásait és tiltásait, főleg a fogváltástól számított erős növekedés időszakában! Az utóbbi években a fajtára nézve kötelező a szemet érintő PRA (progresszív retina atrophia-retina elhalás) szűrésére, amely genetikai betegség számos idősebb egyednél fokozatos vakságot okozhatott. A tesztek megjelenése óta tudatos párosítások tervezésével - a domináns-recesszív öröklésmenetnek köszönhetően – a genetikailag „beteg” egyedek születése kizárt. Amit meg kell még említeni, bizonyos vonalaknál az idősödő kutyáknál tapasztalható. Ezek többnyire a gerinc környékén, a bőr alatt található, jól körülhatárolt többnyire lencse-mogyoró nagyságú kerek faggyú felhalmozódások, (ez nem azonos a lipomával ami többnyire jóindulatú zsírdaganat) melyek míg nem indulnak látványos növekedésnek illetve a kutyát nem zavarja például a nyakörv hordásában, addig leginkább esztétikailag okoznak problémát. Kialakulásuk pontos oka nem ismert, a zsíranyagcsere zavara merülhet fel, eltávolításukat követően többnyire más helyen újra kialakulnak, felhalmozódnak.

A fajtát szerencsére elkerülte a divat, így a mai napig ritkaságszámba megy, ha találkozunk egy-egy gordonnal. Mivel nem ismert és talán ezért sem népszerű fajta, inkább elhivatott rajongói vannak, így a szaporítók köreiben nem kedvelt. Menhelyeken ritkán találjuk őket. A kiskutya keresésnél mindenképp javaslom a személyes kennel látogatást és a tenyésztővel való hosszas őszinte beszélgetést a várható párosításról illetve a Gordon szetter jellegzetességeiről, eredményekről, egészségi állapotokról. Én sokat töltök a leendő gazdik kiválasztásával, már több hónappal, de akár 1 évvel az alom realizálódása előtt szeretem megmutatni nekik a kutyáinkat, elhívni őket egy közös sétára, megnézni, hogy reagálnak a kutyákra, milyen az aktivitási szintjük, mennyire tudnak ráhangolódni a fajtára, hogy véletlenül se zsákbamacskát vigyenek később haza. Fontos, hogy olyan tenyésztőt válasszunk, aki iránt bizalommal vagyunk, nyitott a kérdéseinkre és mindenre készségesen válaszol és végig kísér minket a kutya egész élete során a tanácsaival, figyelmével.

Bár Budán születtem, - valószínűleg genetikai okokból kifolyólag - kiskorom óta erősen vonzott a természet és az állatok. Már akkor tudtam, hogy egyszer valami természettel kapcsolatos szakmám lesz. Állatorvosnak, biológusnak készültem. Mindenféle állatot tartottunk, épp csak elefántunk nem volt még akkor a 7. emeleten. Közben nyúztam a szüleimet legyen már végre egy kutyánk. Amíg nem volt saját addig a környékbeli idős néniknek segítettem a kiskutyáik gondozásában. 1986-ban megvásároltuk az első kutyánkat egy törzskönyvezett blue-merle skót juhász kant Lipták-Völgyi Ajax-ot. Ő kivételes adottságú és különösen intelligens kutya volt, a színét leszámítva igazi Lassie minta. Sokáig élt velünk jó egészségben. Akkoriban kerültem Sopronba az Erdészeti Egyetemre az állatorvosi helyett ezt választva és mivel közben Ajaxtól 13,5 évesen elbúcsúztunk eldöntöttem, hogy mire végzek lesz egy saját kutyám. Először a vörös ír szettert néztem ki, aztán gondoltam meghonosítom a vörös-fehér ír szettert Magyarországon, de hamar kiderült, hogy a Gordon szetterhez erősebb a vonzódásom és a terveimnek jobban megfelel. Végül hosszas keresgélés után 2000 februárjában Gödöllőről a Gor-Csa kennelből került hozzánk Comanche, aki büszke és nemes lényével, kiváló vadászati képességeivel elrabolta a szívem és a fajta elkötelezettjévé tett. Olyanok voltunk mint a borsó meg a héja. Így nem volt kérdés a folytatás. Comanche féltestvérével Gor-Csa Igrain „IRA”-val kezdtem bele a tenyésztői munkába. IRA nem volt egy szuper sikeres kiállítási kutya, de nagyon jól örökítette a hosszú életkort, (Ő maga több mint 15 évet élt makulátlan egészségben) az egészséget, és a vadászat iránti szenvedélyt, mely tulajdonságok biztos alapot adtak a saját kennel megalapításhoz. Az első almunk a skót történelemből vett Stirling Bridge kennel név alatt 2008-ban született. Az első kutyám vérvonalát a mai napig tovább viszem, bár sajnos az első saját kennelnéven lévő kutyámtól Arwentől 13,5 évesen pár hete búcsúztunk, de fia és unokája révén biztosítva látom a vérvonal fennmaradását, a fokozatos fejlődés mellett. Tenyészcélom a fajta standardnak megfelelő fenntartása, a funkció és a forma megőrzése, boldog és egészséges kutyák tenyésztése és további fejlődés, tanulás a kutyák világáról.