Angol springer spániel

Az Angol springer spániel eredete a többi spániel fajtával együtt, az idők homályába vész. Az biztos, hogy nagyon régi, ősi vadászkutyákra vezethetők vissza – már Nagy Sándor idejéből ismerünk spánielre emlékeztető kutyaábrázolást. Az első írásos emlék, amelyben a nevük megjelenik, i.sz. 17-ből származik, sőt, ekkor az ír törvényhozásban már „vízi spánielek” is megemlítésre kerülnek, tehát már ekkor különböző csoportokba sorolták őket. Nevük eredete is kérdéses, de általában Spanyolország római nevére vezetik vissza („Hispania”), és bár bizonyíték nincs rá, de feltételezhetően innen kerültek a római légiók közvetítésével Angliába, ahol végül a modern spánielek kialakultak.

A 16. század vége felé már egyértelműen külön említik a vízi és szárazföldi (land) spánieleket. Leírásuk szerint „lógó fülű kutya, fehér mellkassal és hastájékkal, és fehér, feketén pöttyözött lábakkal, a test többi része pedig fekete”. A 17. századra a szárazföldi típust tovább osztják „crouching” (lapuló, kúszó) és „springer” (ugró, ugrasztó) spánielekre: előbbiek a hálóval történő madárvadászat során kúszva közelítenek a befogott madarak felé, utóbbiak felröptetik, felugrasztják a vadat. A „ugrasztó” típusúakat később a 19. század folyamán, termetük alapján kezdik szétválasztani: a kisebb, 25 font alattiakat a szalonka „woodcock” neve után cockernek, a nagyobbakat (kb. 45 font súllyal) springernek regisztrálták. A 17. században Richard Surflet így jellemezte a spánieleket: „Kedves, csupa szív, hűséges kutyák, fáradhatatlanul portyáznak, újra és újra átkutatva a területet, vidám farokcsóválással és munkazajjal kísérve tevékenységüket. Este is ugyanolyan kedvvel és megállás nélkül dolgoznak, ahogy tették azt reggel.”  1812-ben kezdte el vezetni a Boughey család az első, tiszta vérvonalú Angol springer spániel tenyészetet, és egészen 1930-ig foglalkoztak vele a leszármazottaik. A fajtát 1903-ban mutatták be először kiállításon (ő volt Beechgrove Will, egy barna-fehér kan - ő lett az első egyed, amelyik elnyerte a Challenge Certificate (CC) címet). Ezután a kiállítás után ismerte el az Angol Kennel Club hivatalosan a fajtát, majd 1921-ben megalakult meg az első fajtaklub is. Ma az Egyesült Királyságban a 3. legnépszerűbb fajta, 10.000 fölötti éves regisztrált kölyökszámmal. Nagyon kedvelt szerte Európában - különösen a skandináv államokban – valamint Ausztráliában is. Amerikában is elterjedt, ma már külön törzskönyvben vezetik az ott tenyésztett egyedeket, amelyek küllemben is jól felismerhetően különböznek az európai kutyáktól. 

Forrás:

http://www.englishspringer.org/breed-history/

https://en.wikisource.org/wiki/The_power_of_the_dog/The_English_Springer

Közepes termetű, szimmetrikus felépítésű, kompakt, erős, aktív kutya, hosszú, dekoratív, ám jól gondozható szőrzettel. Az angol szárazföldi spánielek közül a leghosszabb lábú és a legtipikusabb megjelenésű. Nem lehet olyan, mint egy nagyra nőtt cocker – a cocker négyzetességével szemben ez a fajta egy nagyon kicsit hosszabb, de összhatásában kompakt kell legyen. Felépítésében jól mutatja a kitartó munkára, vadászatra, futásra, ugrásra való képességet, jól szögelt első és hátsó végtagokkal, erős, minőségi csontozattal, kis tömött mancsokkal, mély mellkassal, jól ívelt bordákkal, erős ízületekkel. A csontozat erős, de nem lehet durva, nagyon fontos, hogy összhatásában eleganciát és nemességet tükrözzön. Feje, tekintete jellegzetes –a mandulavágású, barna szemek kedves, gyengéd, odaadó, intelligens és ragaszkodó természetéről árulkodnak. A szem közepesen nagy, mandula formájú, se nem kidülledő, se nem túl mélyen ülő, a kötőhártya nem látszódhat. Színe sötét mogyoróbarna – gyakori, ám nem kívánatos a világos szem, ami a máj szín génjével van összefüggésben, de a tekintet kedves kifejezéséből von le. A fej hangsúlyozottan nem cocker-fej, meglehetősen széles, kissé domború koponyával, vele egyensúlyban lévő arcorri résszel, amely kellően mély és széles, jól fejlett orrnyílásokkal. A két szem között a homlok hosszanti irányában egy fokozatosan csökkenő mélységű barázda fut hátra a nyakszirtcsont irányába. A nyakszirtcsont nem kifejezett. Az arci rész a szemek alatti finoman rajzolt, ami hozzájárul a fej nemességéhez és minőségéhez. A túl széles, túl durva koponya, és a „túl sok ajak és lebernyeg” nem elegáns, míg a keskeny, túl finom koponya nem típusos. A fül lebernyeges, jó hosszúságú és szélességű, fejhez simuló, a szem magasságában tűzött, hosszú szőrzettel szépen fedett. Az állkapocs erős, tökéletes, szabályos ollós harapással, amelynél a felső metszőfogsor köztes hézag fed át az alsón és a fogak merőlegesen állnak az állkapocsban. A nyak jó hosszúságú, erős és izmos, nem lebernyeges, kissé ívelt, a fej felé vékonyodik. A mellső lábak egyenesek és erősek, a vállak lejtősek és kellően dőltek. A könyök jól a testhez simul. Erős, hajlékony első lábközép. A test erős, „se nem túl hosszú, se nem túl rövid”. A hátvonal optimálisan egyenes és közel vízszintes. Mély és jól fejlett mellkas, jól ívelt bordák, izmos, erős, enyhén ívelt, jól kötött ágyék. A hátsó lábakon a csánk alacsony, a térd és a csánk mérsékelten szögelt. A comb széles, izmos, jól fejlett. A durva csánk nem kívánatos. A mancsok feszesek, tömörek, kerekdedek, erős talppárnákkal („macskamancs”). A farok alacsonyan tűzött, soha nem a hátvonal felett hordva. Jól zászlózott, eleven farokjátékkal. Régen csonkolták, Európában ez ma már nem megengedett, de az amerikai egyedeknek még ma is csonkolt a farka. A mozgás különleges, nagyon sajátos és meghatározó fajtajelleg: könnyed, tértölelő ügetés, melynek során a mellső lábak vállból szabadon egyenesen előre lendülnek és egyúttal a mancsok könnyedén, szabadon, előre dobódnak, közben pedig a hátsó láb és a csánk mélyen a test alá lépve, egy vonalban az első lábakkal hajt előre. Ez a tipikus mozgás egy fontos megőrzendő érték, amelyet viszonylag kevés egyed mutat teljes tökéletességében. Gyakran a túl széles mellkas miatt nem tud a mellső végtag egyenesen előre lendülni. (A fajtára jellemző még, hogy lassú tempóban poroszkál - ezt a standard is megengedi, de kiállításon nem szeretik.) A szőrzete zárt, egyenes, az időjárásnak ellenálló, de nem durva. Mérsékelten zászlós a fülön, az elülső- és hátulsó végtagokon és a testen. Színei: (máj)barna-fehér, fekete-fehér, vagy valamelyik ezek közül cservörös jegyekkel. Marmagassága megközelítőleg 51 cm. (A szukák kicsit kisebbek, a kanok nagyobbak, de a standardban csak a középérték van megadva.)

Forrás: Frank Kane: Judging the Gundog Breeds;FCI standard 

Igazi spániel, barátságos, vidám és élénk, mindig vidáman csóváló farokkal. A félénkség vagy agresszivitás súlyos hiba. Vicces, jó humorú, érzékeny lelkű, igazi családi kutyák. A szabadban élvezettel rohangászik, nyomoz, keres, a lakásban pedig kifejezetten nyugodt, imád lustálkodni, tökéletes lakótárs. Nagyon igényli a gazdi közelségét, a testi kontaktust, ha teheti, mindig hozzáér valahol szeretett emberéhez. Ellenállhatatlan tekintetével a legkeményebb szíveket is meglágyítja – így aztán a végén könnyedén kanapé- és ágybakutya lesz belőle. Kennelben, kertben tartani, a házba nem beengedni kegyetlenség. Saját fajtatársaikat is nagyon kedvelik, kiválóan lehet őket nagy „falkában” tartani, jól kijönnek egymással szukák és kanok egyaránt. Korai szoktatással más állatokkal, cicákkal is jó pajtások lesznek. Jó jelzőkutya, de nem ugatós, csak indokolt esetben hallatja a hangját. Persze nagy házőrzést ne várjunk tőle, ahhoz túl barátságos, az első percek tartózkodó ismerkedése után már osztogatja a puszikat. Van bennük némi makacsság, és azt is el kell azonban ismerni, hogy különösen a kanok esetében, viszonylag nagy bennük a dominanciára való hajlam, ám ezt következetes neveléssel, időben „tisztázva” szépen helyre lehet tenni a kölykökben. Szeret játszani, fogócskázni, labdázni, és imád úszni, pancsolni. Mozgásigénye fiatal korban elég nagy, később közepes. Napi egy nagy, szabadon rohangászós sétáltatás a természetben mindenképp szükséges ahhoz, hogy jól érezze magát. Emellett fontos, hogy foglalkoztassák, feladatokat kapjon. Aktív, természetszerető, kutyájára kellő időt szánni tudó gazdáknak ajánlható.

Nagyon kiegyensúlyozott vérmérsékletű kutyák, amelyek kifejezetten mindig a gazda kedvében akarnak járni, könnyen tanulnak, és szívesen dolgoznak, de nem pörögnek túl. Gondolkodó kutyák, kell, hogy lássák az értelmét a feladatnak: tény, hogy nem egy „gépiesen” mindent akár százszor elismétlő fajtáról van szó, viszont étellel, játékkal, dicsérettel kiválóan motiválhatóak. Érzékeny lelkűek, durvasággal, túlzott szigorral nem lehet náluk célt érni, ilyen bánásmód esetén félősek lesznek, és örökre elmegy a kedvük a munkától. Hagyni kell őket kölyöknek lenni és szépen, fokozatosan növelni a követelményeket. Persze az alapvető határokat korán le kell fektetni – egy szigorú „nem szabad”, a behívás, az étel-agresszió letiltása az első hónapokban a legkönnyebb és megalapozza a későbbi könnyű együttélést. Igazi sokoldalú fajta: kiegyensúlyozott idegrendszerének és nagyon „emberi” viselkedési jellegzetességeinek köszönhetően sok egyede alkalmas terápiáskutya feladatokra; kiváló orra és munkakedve, közepes mérete, jó mozgáskoordinációja pedig kedvelt és széleskörűen alkalmazott fajtává teszi a rendészeti szerveknél is: a különböző keresőkutya feladatokban (kábítószer- és robbanószer keresés, nyomkövetés, ember keresés, terület és romkutatás) mind jeleskedik, de ugyanígy, szarvasgomba kereső kutyának is kiváló. Nagyszerű hobbi sportkutyák: mantrailing, agility, dog dancing, dummy, obedience, bármiben ügyes és fantasztikus partner. Ugyanakkor persze, elsősorban vadászkutyák, és bár a legtöbb, show típusú egyedet ma már kedvencnek tartják, sokkal ma is vadásznak. Vadászösztönük kiváló, bozótban, nyílt füves területen is ösztönösen jó stílusban, a vadász előtt jobbra-balra keresve, nagy lelkesedéssel fésülik át a területet és ugrasztják a vadat, és nagy kedvvel apportíroznak, természetesen vízből is. Sok egyed nagyszerűen szerepel az eredetileg retrievereknek „kitalált” „dummy” tréningeken és field trial versenyeken.  

Szőre a cockerhez képest lényegesen könnyebben karbantartható. Jó minőségű szőrzet esetén a testen nem igényel trimmelést. A lábak, fülek, mellkas, has hosszú szőreit viszont rendszeresen ki kell kefélni, séta után átnézni – ezek bizony könnyen tele lesznek növényi részekkel, bogánccsal, toklásszal. A mancsokon körben illetve a talppárnák és lábujjak között növő szőrt fontos rendszeresen ollóval vagy kis fejű nyírógéppel rövidre vágni, mert a beletapadó sár illetve toklászok komoly problémákat okozhatnak. A fül is rendszeres ellenőrzést, tisztítást igényel, és érdemes a fül belső oldalán, a hallójárat környékén rövidre nyírni a szőrt, mérséklendő a fülgyullladás kialakulásának esélyét. Kényes pont még a „hónalj”, ahol könnyen csomósodik, gubancosodik a szőrzet, kipállik a bőr, beleágyazódnak a toklászok.

Természetesen, mint minden fajtának, vannak jellemző betegségei, de összességében egy kifejezetten egészséges fajtáról van szó, 12-15 év várható élettartammal. Legkényesebb pontjuk a hosszú lógó fülük, amely miatt a fülgyulladás (bakteriális, gombás fertőzés) sajnos szinte elkerülhetetlen, rendszeresen visszatérő probléma, melyre fontos odafigyelni, állatorvossal gyakorta ellenőriztetni. Mivel gyakran bujkálnak sűrű növényzetben így szemük is könnyen begyulladhat a belekerülő por és növényi részecskék következtében.

Öröklődő betegségek:

PRA: progresszív retina atrófia - van rá genetikai vizsgálat, de nem teljesen megbízható, emiatt a tenyésztésbe vétel előtt manuális szemfenék vizsgálat javasolt.

Fucosidosis : recesszíven öröklődik, genetikai teszttel szűrhető

HD: csípőízületi diszplázia.

Mint minden fajtánál, náluk is fontos, hogy megbízható tenyésztőtől vásároljuk a kiskutyát, ahol a szülők rendelkeznek a szükséges genetikai- és egyéb szűrésekkel, a kiskutyákat pedig csakis törzskönyvvel, oltásokkal, féreghajtással, chippel, útlevéllel engedik útjára, sok jó tanács kíséretében. Egy felelős tenyésztő már jó előre kapcsolatban van a leendő gazdákkal, és a kölykök 6-8 hetes korában, látva a kölykök várható temperamentumát, külső és belső jellemzőit, választja ki az optimális kölyök-gazda párosokat. Mielőtt valaki vásárlásra szánja magát, őszintén gondolkodjon el saját igényein és életkörülményein, felelősen döntse el, meg tudja-e adni ennek az aktív és munkaszerető fajtának egy hosszú életen át mindazt, amire szüksége van.

Gombásné Magyar Csilla vagyok, a „Moon-Springers” kennel alapítója. Régi álmom vált valóra azzal, hogy springer tulajdonossá válhattam. Mindig spánieljeim voltak, az első egy kontúros fekete-fehér cocker kan tíz éves koromban. Ő a standard méretnél jóval nagyobbra nőtt, így aztán néhány kiállítás és egy tenyészszemle után gyorsan félbe maradt a kiállítói karrierem. Viszont ez a „szinte már springer” méretű kutyus az oka, hogy később, amint az életvitelembe be tudtam illeszteni egy ilyen aktívabb fajta kutyát választottam. Kennel alapító szukám, Winterwater Creek’s Just a Sweetheart ’Luna’, Ausztriából importáltuk, neves svéd, angol, dán vonalú ősökkel büszkélkedhet. Hosszas keresgélés után választottam ezt a tenyészetet és almot, a tenyésztő Barbara Illenschitz kutyái minden szempontból azt a nekem tetsző típust testesítették meg, amit szerettem volna, kiváló vérmérséklettel és egészséggel párosulva – óriás szerencsém volt, hogy az ő általa tenyésztett utolsó alomból ezt a kis szukát megkaphattam. Barbara azóta is a mentorom, tőle tanultam-tanulom a fajtát, tanácsaival, tapasztalatával támogat. (Az ő kutyája látható a borítóképen.) Luna végül minden álmomat felülmúlta, igazi álomkutya, fantasztikus természettel, tanulékonysággal, sokoldalúsággal, nagyszerű vadászösztönnel megáldva, kiváló külsővel és fiatal kora mellett is számos kimagasló kiállítási eredménnyel (magyar, horvát junior champion, szlovén felnőtt champion, Istra Winner, Bundessieger'21, BOG 3., Brno WDS res.CAC, számos CAC, CACIB, BOB és BOS). Mentes minden fajtára jellemző genetikai betegségtől, és tökéletes ízületekkel rendelkezik (csípő-, patella- , váll-, könyök röntgeneredményei hibátlanok). Vizsgázott szarvasgomba-kereső kutya, remekel agilityben és mantraillingben is. Célom, hogy egy kis, minőségi tenyészetet vigyek, kevés alommal (kb. kétévente egy alom), a modern springer szépséges külsejét kiváló idegrendszerrel és tökéletes egészséggel ötvöző, túlzásoktól mentes, kimagasló anatómiájú, standardnak minél jobban megfelelő, nagyszerű családi- és kiállítási kutyákat tenyésszek.