West Highland white terrier

Mint a legtöbb terrier fajta a West Highland white terrier története is Nagy-Britanniához köthető, azon belül is Skócia sziklás, hegyvidékes fennsíkjaihoz, mint arra a nevében található „highland” jelző is utal. Több elmélet is létezik a fajta kialakulásáról, azt azonban mindenképpen érdemes tudni, hogy az 1800-as évek elejéig a terrierek nagy családja még nem differenciálódott elhatárolható fajtákra, csak kinézetük alapján különböztettek meg hosszabb és rövidebb lábú terriereket. A fajták lassan alakultak ki tájegységek, használati értékük és különböző kennelek igényei szerint. Skóciában a rövid lábú terriereknek a skót felföld sziklái között megbúvó rágcsálók irtásában volt nagy szerepük és vadászatok alkalmával, ahol az odúból kellett kiugrasztani a vadat.

Legvalószínűbb, hogy a westie, mint fajta kialakulásában szerepet játszott a Cairn terrier, a Skót és a Sealyham terrier is. A skót terrier jelenlétét a fajta kialakulásában állítólag az időnként megjelenő fekete szőrszálak és kisebb fekete foltok is bizonyítják, amiért akár a cairn terrier is felelős lehet. Mégis a mi kis fehér barátaink szülőatyjának a felföldi Polltaloch-ból származó Malcolm ezredest tartják, aki a XIX. század második felében tudatosan kezdett el kis fehér egyedeket tenyészteni. Az történt ugyanis, hogy az ezredes szenvedélyes vadász lévén egy rókavadászat alkalmával tévedésből lelőtte a kedvenc vörösesbarna terrierjét, összetévesztve azt a rókával. Ettől kezdve az almokban tudatosan meghagyta a fehér és krémszínű egyedeket, amit addig ő is, mint a legtöbb tenyésztő kiselejtezett, azt gondolván, hogy albínókról van szó. Ám feljegyzések szerint abban az időben emellett párhuzamosan Argyl grófságban is voltak kis fehér terrierek a kennelekben. Előszöt Poltalloch terrier névvel illették, de később az ezredes átkeresztelte őket West Highland White Terrierre. 1904-ben megalakult az első WHWT fajta klub Skóciában, majd 1906-ban Angliában, és 1908-ban Amerikában is. Ettől kezdve igen nagy népszerűségnek örvendtek kicsiny barátaink, ám a II. Világháborút, mint annyi más fajta, ők is nehezen vészelték át. Az éhínség miatt a nagy kennelek felszámolták állományaikat, nem tudván azokat etetni. Csupán néhány elkötelezett tenyésztőnek köszönhetően maradt fenn a fajta, akik a még fennmaradt egyedeket összegyűjtötték és újraélesztették a westiet. Egyesek szerint mindössze 9, mások szerint 15 westie volt a magja a mai állománynak, amiben mindössze 1 fedezőkan volt, Miss Hookwood Mentor nevű kutyája, aki sajnos félheréjű volt. Ennek tulajdonítják ma azt a tényt, hogy az almokban időről időre megjelenhetnek félheréjű kan kölykök. Mindennek ellenére Mentor igen termékenynek bizonyult és a westie igen népszerű lett. Ma is az egyik legnépszerűbb társ világszerte.

A westie a rövidlábú terrierek csoportjába tartozik. 28 cm marmagasságú, kvadratikus testfelépítésű, súlya 8 kg körüli. A kanok kissé erőteljesebbek, a szukák finomabb csontozatúak, de alapjában véve erőteljes, izmolt, kompakt hatást keltenek a szemlélődőben. Fej jellegzetes kerek, tömött, krizantémra emlékeztető szőrköntösben van, amiből csak a mélyen ülő, fekete mandulaszemek, gombra emlékeztető fekete orrocskájuk világít ki. Fülek hegyesek, kicsik, rövid, bársonyos szőrrel fedettek. Az orr hossza kicsivel rövidebb, mint a koponyarész hossza, ami enyhén boltozatos, határozott stoppal a szemek között. Fogak erősek, nagyok, széles, ollós harapással záródnak elöl. Nyakuk nem túl hosszú, nem rövid, erős, izmos, marjuk erős, hátuk rövid és egyenes, magasan tűzött és fenn hordott, nem túl hosszú farokkal, ami répaszerű, erős, és lehetőleg egyenes. A mellkas jól izmolt, megfelelően széles. Az elülső végtagok jól izmoltak egyenesek, párhuzamos mozgással, a lapocka és felkar hossza egyenlő, mancsok zártak jól pigmentált talppárnák, fekete karmok kívánatosak. A hátulsó végtag jól izmolt, jól szögelt, erőteljes, szabad mozgással, egyenes vonalvezetéssel, zárt mancsok, fekete talppárnákkal és karommal. Szőrzete fehér, jellegzetes 2 rétegű, fedőszőrből és aljszőrből áll. Az ideális fedőszőr kemény, egyenes szálú, az aljszőr, puha és dús. A bunda és a fej formáját trimmeléssel, az elhalt szőrök eltávolításával, érik el. A fejen, lábon és a has alatt hosszabb, a háton, mellkason és oldalt rövidebb. Hiba a puha, bolyhos szőrzet!

A westie, mint általában a terrierek igen élénk, mozgékony, játékos természetű. Nagyon bátor, védelmezően lép fel a gazdája érdekében. A jól szocializált, gondosan tenyészett westie nem félénk és semmiképp nem agresszív. Imád a középpontban lenni, rendkívül élvezi, ha történik körülötte valami, amiben természetesen aktív szerepet vállal. Mindig kész egy kis kalandra, ami lehet egy kis séta vagy akár egész hétvégés túra is, de amennyiben erre nincs idő szívesen heverészik a kanapén. Könnyen beilleszkedik bármilyen környezetbe, ez teszi igazán jó családi kutyává. Huncut kis fekete szemeiben mindig ott a kérdés, mehetünk? Méreténél fogva is alkalmas arra, hogy magunkkal vigyük bárhova, nem kell aggódnunk, nem fog elfáradni és nem kell cipelni kilométereken keresztül.  Roppant tanulékony, intelligens fajta. Minden feladatot szívesen megtanul, legyen az a ma oly népszerű agility, vagy csak egyszerű labdadobálás, pacsiadás, a fő, hogy aktív tagja legyen a cselekményeknek. Azért ne akarjunk belőle őrző-védő kutyát faragni.

Nagyon intelligens, okos fajta, könnyen tanítható. Ám mint minden terrier igencsak erős jellem, ezért jobb, mindjárt az elején tisztázni vele ki is a gazda? A következetes, szeretetteljes nevelés mindig meghozza a gyümölcsét. Sokan vesznek kiskutyát a gyereknek, mondván, ez a kívánsága. Nos, nincs is ezzel semmi baj, a kutya jó nevelőtanár, kötelességtudatra, felelős viselkedésre tanít, ám egy westienél, a gyerek mellett mindig ott kell legyen egy felnőtt is a tekintélyével, ugyanis könnyen a gyerek fejére nőhet, ráadásul tudjuk, a gyerekek gyorsan ráunnak az új játékszerre. Kutyát csak akkor vegyünk, ha mi magunk is vállaljuk a vele járó gondot, kötelezettségeket. A goromba bánásmódot nem tűri, tanítani csak pozitív megerősítéssel szabad. Tapasztalatom szerint és a több éves visszajelzések alapján, a szobatisztaságot 1-2 hét alatt elsajátítja a kölyök, persze, azért ne várjuk el, hogy a 8 hetes kölyök órák hosszat képes tartani a vizeletét, de 11-12 hetes kor után  már nagyon felnőttesen tud viselkedni. Mindenképp csak akkor tartsunk kutyát, ha tudunk elég időt szánni rá. A napi háromszori séta neki is kijár, amiből 1 legyen hosszabb, tartalmasabb, hogy jól kimozogja, kijátszhassa magát.

Szőre odafigyelést, rendszeres ápolást igényel. Ráadásul a színe sem teszi könnyebbé a dolgunkat. Ennek ellenére mégis relatív könnyen tisztán és formában tartható a szőrköntöse, azonban mindenképpen érdemes szakember segítségét igénybe venni. Mint már említettem a kívánatos szőr kemény, sprőd felszőrből, és dús puha aljszőrzetből áll, ami szakszerű trimmelést igényel. Ez azt jelenti, hogy az elhalt szőröket egy úgynevezett trimmelőkés segítségével, vagy akár kézzel kihúzgáljuk, ilyen formán alakítva és frissítve a bundát. Ennek köszönhetően a westiek nem vedlenek a lakásban és ez teszi őket eszmeivé a városlakók részére is. Családi kedvenceknél elég 8-10 hetente meglátogatni kutyakozmetikust, de amennyiben kiállítási ambícióink is vannak, ezt bizony sokkal gyakrabban kell megtennünk. Ilyenkor persze a kozmetikus meg is fürdeti kis barátunkat és jó esetben fület és bűzmirigyet is kitisztítja, sőt karmot is vág. Odahaza elég, ha hetente egyszer jól átkeféljük, majd fésűvel át is fésüljük kis barátunkat, nehogy megbújjon 1-2 csomó a sűrű bundában. Kefélés előtt, ha úgy érezzük piszkos a szőr, púderrel (közönséges babapúder, vagy kamillapúder) könnyen tisztítható, csak jól be kell hinteni a bundát, visszafele húzva és közé hintve a port, rajta hagyni 10-15 percet, majd utána kikefélni. Séta után nyugodtan lábat lehet mosni tiszta vízzel, akár 1-2 csepp almaecetet is lehet a mosdóvízbe csöppenteni, remekül fertőtlenít. Amennyiben nagyon piszkos lesz kedvencünk, vagy mondjuk, séta közben hirtelen kedvet kap és a legnagyobb pocsolyában meghentereg, nyugodtan lehet fürdetni, jó minőségű kutyasamponnal, de ne túl gyakran, mert a fürdés puhít a szőr minőségén és a bőrről lemossa a védőréteget, ami kell a kutya egészséges bőrflórájához. Ha sáros lesz és hagyjuk megszáradni, akár kefével is ki lehet tisztítani a sarat, hiszen kemény szőrének köszönhetően kipereg belőle a megszáradt sár. Ha mindent egyedül szeretnénk csinálni, nem árt némi tanulás a trimmelési technikákból, és természetesen a gyakoriság maradhat. Kiemelném: a trimmelés nem fájdalmas, hiszen csak az elhalt szőröket távolítjuk el, ami levegőssé teszi a bundát, ennek köszönhetően a bőr nem gyullad be olyan könnyen. Ez a legkívánatosabb technika a legtöbb terrier szőrének karbantartásához! Sokan az egyszerűség kedvéért a nyírás hívei. Ez is egy járható út, de ilyenformán az elhalt szőr nincs eltávolítva tehát benne marad a bundában, később pedig kihullik a lakásban, bár ez lehet nem olyan feltűnő mert rövid szálakról van szó. A másik esetleges gond, hogy nyáron a túl rövidre nyírt a szőr miatt kutyánk könnyen napszúrást is kaphat, vagy bőrrákot. A szőr, nem csak melegít télen, de nyáron árnyékoló szerepet is betölt. Mindezeken túlmenően a rövidre nyírt elhalt szőrök irritációhoz és bőr problémákhoz vezethetnek.

A fajta legfőbb betegsége, ami nagyon sok kutyát érint az allergiára való hajlama, sok tulajdonos életét megkeseríti. Vannak vérvonalak, amik masszívan hordozzák az allergiára való hajlamot, és persze a hozzá nem értő szaporítás nagyban hozzájárul az állomány romlásához ezen a téren. Tapasztalatom szerint ez gyakran a gyenge vagy legyengült immunrendszerrel hozható összefüggésbe, vagy a nem megfelelő tartási körülményekből, helytelen táplálásból fakad. Minden kutyánál vannak időszakok, amikor esetleg más betegség miatt legyengül a szervezete, vagy csak egyszerűen vitaminhiány miatt csökken a természetes védettség, bármennyire is jók a tartási körülmények, azonban már vannak megfelelő tápok ennek megelőzésőre. Ha mégis szembesülünk ezzel a problémával, léteznek samponok, spray‑k amivel a betegség otthoni körülmények között egész jól karban tartható, illetve orvosi felügyelet alatt történő gyógyszeres kezelés nyújthat megoldást. A másik gyakori genetikai eredetű betegség az állkapocs elmeszesedése, latin néven Craniomandibular Ostepathy, vagy röviden CMO. Igen fájdalmas betegség, a kutya nem tud enni, illetve fájdalmas a rágás, és a betegség előrehaladtával kedvencünkön sajnos nem lehet segíteni. Szerencsére erre a betegségre ma már van szűrés, és a felelős tenyésztő ezt el is végzi, így vásárlás előtt érdemes kérni a szülők szűrési eredményeit. A fajta genetikai betegségeihez sorolnám még a májsöntöt, ami szintén egyes vérvonalakon öröklődik. A probléma oka egy ér, amely visszavezeti a mérgeket a szervezetbe, ezért műtéti beavatkozás nélkül nem gyógyítható. Léteznek még szűrések csípőízületi rendellenességre (perthes kór), illetve térd ízületi rendellenességre ( patella luxation). Mindezen betegségek kockázata megelőzhető gondos tenyésztéssel, szűrésekkel, amit egy felelős tenyésztő meg is tesz.

Gondoljuk át kölyökkutyát vagy felnőttet szeretnénk inkább? Örökbefogadnánk, vagy magunk nevelnénk fel egy kölyköt? Amennyiben az örökbefogadás mellett döntünk, tudnunk kell, hogy a menhelyen található kutyák, nem biztos, hogy fajtatiszták. Rájuk azt mondjuk, fajtajellegűek, mivel semmilyen dokumentum nem bizonyítja eredetüket. Számoljunk azzal, hogy ezeknek a kutyáknak már múltjuk van, ami nem biztos, hogy minden esetben pozitív élményeken alapul. Lehetnek rossz és jó szokásaik, amikkel ezentúl nekünk is együtt kell élnünk. Persze felemelő érzés segíteni egy-egy bajbajutott lelken, és ők nagyon-nagyon hálásak is tudnak lenni ezért. Ha viszont kölyökvásárlás mellett döntöttünk, azon belül is a westie mellett, jó alaposan tájékozódjunk előbb a fajta igényeiről, tulajdonságairól, csak azután kezdjünk el kiskutyát keresni. Mindenképpen felelős tenyésztőt válaszunk, és itt is jó alaposan informálódjunk a fajtaklubokban, ismerősökön, interneten keresztül. Ma már szinte minden tenyésztőnek van weboldala, vagy jelen van a közösségi hálón, ahová tölt fel képeket a kutyáiról. Ott láthatjuk, tetszenek-e nekünk vagy sem egyes kennelek állományai. Amennyiben kiválasztottunk pár tenyésztőt, megéri a helyszínen is megbizonyosodni a valóságról. Ha már eldöntöttük honnan szeretnénk kiskutyát, mindenképp nézzük meg a szülőket. Ragaszkodjunk ahhoz, hogy megmutassák az anyát, még, ha az apa nincs is minden esetben jelen, lehet máshol fedeztettek, de kérjünk a papáról is képet, és egy elérhetőséget, így legalább beszélni tudunk a kan tulajdonosával is. Kérjük el a törzskönyveket, és bizonyosodjunk meg megvannak-e a megfelelő genetikai vizsgálatok. A kölyök kiválasztásakor figyeljünk arra, hogy a kicsi eleven, élénk, érdeklődő legyen. Ne a legbolyhosabbat válasszuk, bár igen mutatós, de annak nem jó a szőrminősége, a legjobb szőrű kutyák, szinte kopaszok ebben a korban. A kicsi legyen kompakt, kvadratikus, mozgékony, farkát vidáman csóválja , tartsa felfelé. Az egészséges kölyök szőre mindig szép fényes, nem ragad össze és tiszta. Nem biztos, hogy minden esetben áll már a kölyök füle, ilyenkor még előfordulhat, hogy a fülhegy lekonyul kissé. Minden esetben készítsünk szerződést, ami mindkét felet kötelez, bizonyos garanciát nyújt mindenkinek, a vásárlónak és tenyésztőnek egyaránt. 10 hetes kor előtt ne vigyünk el kölyköt. Ilyenkor már többszöri féregtelenítéssel, 2 kombinált oltással, chippel, egészségügyi könyvecskével kell rendelkeznie a kiskutyának. Felelősségteljes tenyésztő kapcsolatban marad a vásárlóval, ez a kapcsolat egy életre szól. Érdeklődik a tőle származó kutya sorsa felől, gyakran barátságok is szövődnek vásárló és tenyésztő között.

Sarnyai Zita vagyok, a Bogárházi kennel tulajdonosa. Már egészen kiskoromban kiderült különösen vonz az állatok világa. Sajnos e rajongásomban édesanyám nem osztozott, ezért az első törzskönyves kutyám akkor vásároltam meg, amikor saját családot alapítottam. Csakhamar kiderült ez nálam több mint hobbi, így 1989-ben megalapítottam kennelemet, aminek névadója egy fekete Angol Cocker Spániel volt, aki a Bogár névre hallgatott. Ezután nem sokkal megpillantottam életem szerelmét, a westiet egy amerikai filmben. Akkor még ebben a régióban nem, vagy csak igen kevés egyed volt, nehézségekbe ütközött egy kölyök beszerzése, különösen egy szuka kölyöké. Senki nem adott el szukát abban az időben. Mint látható nem adtam fel és 1991-ben megérkezett hozzánk az első westi kutyám, aki a Maxa névre hallgatott. Innentől kezdve világossá vált számomra, hogy ez az igazán nekem való fajta és kizárólagosan csak velük kezdtem foglalkozni. Azóta is mindent elkövetek, hogy nemesítsem, jobbá tegyem a fajtát, igyekezzek megtartani a fajta karakterét, és méltó legyek hozzájuk.

 Ma már a világ minden táján sikerrel szerepelnek a Bogárházi westiek show ringekben, kennelek alapítói lettek és nem utolsó sorban sok család életét tették boldogabbá, nagyon sok barátot szerezve nekem világszerte. Ma már nem tudok úgy elutazni valahova, hogy ne várna ott szívesen egy barát. Nekik köszönhetem, hogy a hobbim lett a munkám így én soha nem dolgozom, csak szórakozom!