Angol szetter

Az Angol szetter, mint vadászkutya már évszázadok óta hűséges társa a vadászoknak a vad felkutatásában és hangtalan, sajátos testtartással való jelzésében vadászatokon. Felmenői között spánielek és más vadászkutyák voltak.

A XVIII. századi Angliában és Walesben minden nemesi családnak volt saját tenyésztésű vadászkutyája, melyek közül egyes típusokat a tenyésztő családról nevezték el. Így például léteztek „Ossulton” és „Lort” szetterek, de ekkor még hivatalosan nem jegyezték magát a fajtát. A fajta standardjának leírása és közzététele (1872, „Szetterek” című könyv) Edward Laverack nevéhez fűződik. Laverack kétségtelenül minden más tenyésztőnél többet tett a fajtáért. Az ő tenyészetének alapító tenyészkutyái Old Moll és Pontó voltak. A fajta történelmének másik kiemelkedő alakja Purcell Llewellin, akinek a munkatípusú egyedek kialakítását köszönhetjük. Kutyái messze földön híresek voltak kitűnő vadászképességeikről. Az azóta eltelt közel 200 év után is még mindig jól elkülönül a két típus:

• Angol „show” típus: Ez a típus a legerősebb, legtömegesebb a három típus közül. Csontozatuk és fejük erősebb, szőrük hosszú, selymes, enyhén hullámos, de semmiképpen nem göndör. Járásuk szabad és elegáns.
• Munka típus: A munka típusú kutya alacsonyabb marmagasságú, vékonyabb csontú és általában rövidebb szőrrel rendelkezik, mint a show típusú egyedek. Az utóbbinak az oka az, hogy a vadászoknak ne kelljen bajlódni a vadászat során a kutya hosszú szőrébe beleragadó bogánccsal, növényzettel. Továbbá munkatípusnál jellemző a testfolt a kutyákon, mely a show vonalnál nem kívánatos. Testi adottságaik miatt aktívabbak, gyorsabbak és fordulékonyabbak kiállítási társaiknál.
• A modern kor vívmányaként, a kiállítások világában megjelent egy újabb típus az amerikai: Társainál neki van a leghosszabb, legegyenesebb szőre. A fejük kissé hosszabb, a fejtetőjük laposabb, a csontozatuk vékonyabb. Járások könnyed, elegáns.

Közepesen magas, tiszta körvonalú, elegáns megjelenésű és mozgású. Fej és koponya: A fej magasan tartott, hosszú és meglehetősen száraz, a stop határozott. A koponya és fülek között ívelt, sok helyet hagy az agynak, a nyakszirtcsont határozottan kiemelkedik. A fang mérsékelten mély és elég szögletes, a stop és az orrvég távolsága egyezzen meg a nyakszirt és a szemek távolságával, az orrlyukak tágak és az állkapocs közel egyforma hosszúak, az ajkak nem túl lelógók, az orrtükör színe fekete vagy máj barna, a szőrzet színének megfelelően. Szemek: Csillogók, kedvesek és kifejezőek. Színük a mogyoróbarnától a sötét barnáig terjed, minél sötétebb, annál jobb. Liver szőrzet színnél elfogadható a világosabb szemszín, ami akár a borostyán színéig is elmehet. A szemek ovális alakúak és nem kidülledőek. Fülek: Mérsékelten hosszúak, mélyen tűzöttek, csinos redőkben a pofához közel lógnak, a végük bársonyos, feljebb finom selymes szőrrel fedettek. Száj: Az állkapcsok erősek, tökéletes, szabályos és teljes ollós harapással záródnak, azaz a felső fogak szorosan fedik az alsókat, és az állkapcson derékszögben ülnek. A teljes fogazat kívánatos. Nyak: Elég hosszú, izmos és száraz, felső pontjától enyhén ívelt, a fejhez történő csatlakozásnál tisztán metszett, a váll felé nagyobb és nagyon erős, sohasem tokás, hanem elegáns megjelenésű. Mellső rész: A vállak jól hátra fektettek vagy ferdék, mellkas mély, a lapockák között jó mély és széles, az alkar egyenes és nagyon izmos, csontozata kerek, a könyökök a törzshöz közel, jól lent vannak, a lábközép rövid, erős, kerek és egyenes. Törzs: Mérsékelten hosszú, a hát rövid és egyenes, a kerek, széles ívelt bordák közül a hátulsók is mélyre élnek. Hátulsó rész: Az ágyék széles, enyhén ívelt, erős és izmos, a lábak (beleértve a lábszárakat) jól izmoltak, a térd jól ívelt, a combok és a lábszárak hosszúak, a csánk sem be- sem kifelé nem fordul és alacsony. Mancsok: Jól párnázottak, feszesek, az ujjak egymáshoz közeliek, a köztük növő szőr védi őket.

Természetüknél fogva nagyon kedves, barátságos, szeretetre méltó kutyák. Imádják az embereket, gyerekeket és a család összes többi családi kedvencét is. (Nekem anno voltak vadászgörényeim is és bizony a kis huncutok többször csúnyán megviccelték a kutyáinkat. Akik megadóan tűrték az atrocitásokat. Két cicánkkal pedig kis kifli-nagy kifli formát felöltve szundikáltak együtt. Bármilyen fajtájú kutyával jól kijönnek. Az öreg amerikai staffordshire terrierünkkel is mindig megtalálják a közös hangot, még ha sokszor már házsártos is az „öregasszony”.) Érzékeny lelkű kutyák, megpróbálják a gazdi gondolatait kitalálni, és ha tilosban járnak, általában elég a szóbeli dorgálás, hogy helyreálljon a rend. Ennek ellenére azonban nem mondhatjuk, hogy a legkönnyebben nevelhető fajta, így első kutyának nem ajánlom, mivel nagyon szabad akaratúak. A szetteres körökben, mi gazdik gyakran viccelődünk, hogy csak az első 1,5 évet kell „túlélni” – amíg feszegetik a határokat – rágnak, ásnak, mindent lenyelnek, alkalmi süketet játszanak – de megéri a fáradtságot, az alkalmankénti bosszúságokat is, mert ez után a következő 10 évre a lehető legtökéletesebb társai lesznek az ember. Ha valaki házőrző kutyára vágyik annak nem jó választás. Kitűnő jelzőkutya, de jelleméből adódóan, ha betéved egy idegen és némi kedves szóval, simogatással kényezteti, annak bizony megmutatja nagy boldogan még a családi arany rejtekhelyét is. Mindig a családja körében a legboldogabb, lételeme, hogy szerethessen. Igazi kanapé kutyaként is tudnám akár jellemezni. Könnyen vált „méretet” a cél elérése érdekében, mert ha csak 20 cm-nyi hely van az ember mellett a fotelban, ő bizony megtalálja a módját, hogy kényelmesen befészkelődjön oda, mind a 25 kilójával. Így az esti tévénézés nálunk meglehetősen idilli képet ölt: két ember ül a kanapén, körös-körül szuszogó pöttyösökkel. Mondanom sem kell, hogy mi is azok közé a családok közé tartozunk, akiknél úgy indult a történet, hogy: kutyának a földön a helye, kanapéra semmiképpen nem jöhet fel. Aztán az élet felülírt néhány dolgot, de ez így is van rendjén. Nemrégiben született meg kisfiúnk, ismerve a kutyáinkat, egy pillanatot se aggódtam, hogy hogy fogják fogadni az új családtagot. Az első pillanattól kezdve féltő gondoskodással veszik körbe (Josie az idősebb szukánk, mellette feküdt, bárhol is aludt a baba). Még ha esetleg egy fülhúzást, szőrtépést is kapnak, akkor is „kutya puszival” viszonozzák a közeledést. (Természetesen felügyelet nélkül azért sose hagyjuk együtt őket, bár 100%-ig megbízom kutyáinkban, de a kisfiúnknak még nőnie kell, hogy jó gazdi módjára viselkedjen.) Ha megkérdezik tőlem, hogy kinek ajánlom a fajtát, mindig azt mondom egyik kritériumnak, hogy a leendő gazdinak kell, hogy legyen humorérzéke. Igen humorérzéke, mert ez a fajta olyan, mint egy komikus. A hétköznapok legapróbb dolgaiból is tudnak őrültséget csinálni. Egy alkalommal festettük a lakást, mikor feltűnt, hogy nem sertepertél körülöttünk a süldő kutyánk, így keresésére indultam… hamar meg is leltem a kertben, csöndben nagyon „dolgozott” … a kerti asztalról a gondosan összehajtogatott festékes rongyot leszedte és boldogan csomagolta kifele, aminek az eredménye, hogy a fehér kutya tokáig kék színben tündökölt. Egyszerre volt ledöbbentő és mókás a pillanat, mert a nagy nevetés után a következő gondolatom az volt, hogy a hétvégi kiállításra, hogy vakarom ki majd a festékből. Az ilyen és sok más millió pillanat miatt családon belüli mondásunk: nem csak túró rudiban Pöttyös az igazi. Akinek egyszer volt ilyen kutyája az soha többé nem tudja elképzelni nélküle az életét.

Nagy mozgásigényű fajta. Fentebb ugyan írtam, hogy igazi kanapékutya, ami igaz is, ha megfelelően le van mozgatva. Ne várja el tőlük senki, hogy napi 2-3 alkalmas 5-10 perces pisiltetés, sétáltatás mellett nyugodtan egész nap elfeküdjön és aludjon egy panellakás foteljében. Ebben az esetben biztos, hogy sok bosszúságot fog okozni a tulajdonosának, hisz a felesleges energiáit valahogy le kell vezetnie. Ha egy kutyaimádónak az adott élethelyzete miatt csak ennyi ideje jutna kedvencére, azt kérem, hogy vagy még várjon a kutyavállalással, míg több szabadideje lesz, vagy inkább válasszon egy társasági kutyát, akinek kisebb a mozgásigénye. Másik nagy tévhit, hogy sokan úgy gondolják, akik szintén kevés szabadidővel rendelkeznek, hogy majd jól kicsukják a kertbe a kutyát és az majd ott ő jól ellesz. Az angol szetter nem kerti dísz. Ez a gazdi bizony jobb esetben búcsút vehet a kertjétől, mert a kutya fel fogja ásni, megrágja a növényeket, stb. vagy rosszabb esetben elszökik, hogy szórakoztassa magát (ha szerencséje van az ebnek mielőtt végzetes baleset éri kutyabarátok megtalálják). Mivel igazi hűséges társ és szeret a gazdájával lenni ezért manapság már rengetek olyan sportolási lehetőség van, amit együtt csinálhat a kutya és gazdája. Jómagam is számos kutyás sportot kipróbáltam már, sehol nem kellett csalódnom a szettereimben. Bármibe is kezdtünk, mindenhol odatették magukat, így a szűk keresztmetszet az adott sportban való sikerességükben mindig én voltam (nem vagyok egy sportos alkat sajnos, de nagyon igyekszem). Több mint 10 éve agilityzem a szettereimmel. Testi adottságaiknak köszönhetően nagyon ügyesek a pályán, gyorsan fordulnak, pontosak és jól irányíthatók. Gyorsaságban nem lesznek sose a borderek és malinoak vetélytársai, de nagyon jó eredményre képesek. Jó pár éve már canicrossozom is velük (kutyás futás, mikor a kutya és gazdája egy rugalmas pórázzal van „összekötve” és terepen futják a kilométereket). Vadászkutyaként lételemük a futás és természetközelség. Aki még nem próbálta annak szívből ajánlom! Kutyával együtt szelni a kilométereket teljesen hihetetlen érzés, más dimenzióba emeli a futást. Az én tapasztalatom az, hogy ha egyedül megyek futni, akkor koncentrálok a lépéseimre, a levegővételemre, stb, viszont ha valamelyik pöttyössel együtt megyek, akkor csodálom a természetet, ami körülvesz minket, és nem győzők mosolyogni ahogy nézem, hogy előttem milyen odaadással, mennyi megfelelési vággyal fut a gyönyörű kutyám, akivel arra a röpke fél órára/ órára tökéletes összhangban dolgozunk. Megismétlem nem vagyok sportos alkat, inkább két ballábas. A férjem gyakran kérdezgeti is, hogy „Minek fut, aki nem tud?” (már több bokaficamodáson vagyok túl) – hát pontosan ezért, amit leírtam.  Legújabban pedig a maintraning (nyomkövetés) rejtelmeibe vetettük bele magunkat a legfiatalabb kutyámmal Ivy-val. Vadászkutyaként kitűnő orral rendelkezik, így nem csoda, hogy olyan, mintha ezt a tevékenységet neki találták volna ki.  Manapság rengeteg más mozgási lehetőség van már, ki-ki érdeklődési köre, affinitása, lehetőségéhez mérten. Legyen szó vadászvizsgáról, dog dancingről, terápiás kutyázásról, obedienceről, ezek a kutyák tökéletes partnerek mindenben. Ezerarcú egyéniség. A kérdés mindig az, hogy mi gazdik vesszük-e a fáradtságot, hogy felszínre hozzuk a bennük rejlő tehetséget.

Impozánsságát és eleganciáját nagymértékben köszönheti látványos szőrzetének. Hosszú selymes szőre bizony ápolást igényel, így mindenképpen már kölyökkorban el kell kezdeni hozzászoktatni a kiskutyát a fésüléshez. Az otthoni rendszeres ápolás szükséges heti rutinná kell hogy váljon, mivel minimum hetente egyszer ajánlatos jó alaposan átkefélni a delikvenst (illetve minden hosszú túra után érdemes átfésülni, egyfelől megszabadítani a szőrbe ragadt növényzettől, másrészt felkutatni az esetleges potyautas kullancsokat). A hosszú szőrbe szeret belegabalyodni bizony többet között a toklász (mely nagy ellensége minden kutyatulajdonosnak) és a bogáncs is. Szerencsére a jó minőségű szőrnek köszönhetően nincs szükség havonta kutyakozmetikus segítségére, de évente két alkalommal ajánlatos elvinni. A vedlést sajnos nem tudjuk megakadályozni, így egy szetteres otthonban minden évszakban mindig lesz valahol kutyaszőr, de ettől ismerszik meg egy kutyás ház nem?! Akit zavar az otthonában a szőr, az biztos nem ilyen kutyát fog választani társként. Általában azért választanak az emberek rövid szőrű kutyát, mert úgy gondolják, annak a szőrét könnyebb összetakarítani. Szerintem ez nem teljesen így van. A saját tapasztalatom az, hogy míg a stafforshire terrierünk apró, keményebb szőre beleáll a kanapé szövetébe és csak izommunkával tudom onnan porszívóval kiszabadítani, addig a hosszú szőrt kicsit benedvesített kézzel, egy laza mozdulattal lehúzom a bútor ülőfelületéről.

A fülek tisztán tartására nagy hangsúlyt kell fordítani, mivel a fülek nagyméretűek, szőrösek és lefele lógnak, így könnyen befülledhetnek, ami fülgyulladáshoz vezethet. Elkerülendő a gombásodást, gyulladást érdemes rendszeresen kitakarítani fülmosó folyadékkal és vattával. Soha ne használjunk olajat vagy sima vizet a fülzsír eltávolítására, azzal sajnos csak rosszabbat teszünk kedvencükkel.

Ezeken felül ne feledkezzünk meg a kutyatartás 4 alappilléről:

1. kornak megfelelő minőségi táplálék (Jó minőségű nem túl magas fehérje tartalmú táp választása javasolt, mivel érzékenyek a bevitt fehérjemennyiségre.)
2. kornak megfelelő oltások beadatása
3. rendszeres féreghajtás
4. bolha, kullancs és szívféreg elleni rendszeres védekezés.

Szerencsére egészséges fajtának mondható, még nem terhelt a túltenyésztettség okozta megbetegedésekkel. Természetesen ennek előfeltétele, hogy a kutya megfelelően táplált, mozgatott legyen. Talán három betegséget emelhetek ki, mely gyakrabban fordul elő ennél a fajtánál:

• allergia: leggyakrabban bőrproblémák jelentkezhetnek, előfordulhat por, fű vagy akár táp összetevőre allergia
• csípőízületi diszplázia: nagyon fontos, hogy ha kiskutyát vásárolunk ellenőrizzük, hogy a szülők rendelkezzenek diszplázia szűréssel és jó eredményeik legyenek.
• süketség: sajnos a kevésbé pigmentált fajtáknál előfordul, hogy születhet süket kölyök.

Alapszabály, mint minden kiskutya vásárlásnál, hogy csak leinformálható helyről vegyünk, oltott, féreghajtott, chippel ellátott kiskutyát. Viszonylag ritka fajtának számít, így kevés tenyésztő és szerencsére kevés szaporító van. Mivel kevés alom születik, így könnyen előfordulhat, hogy többet, akár egy évet is kell várni egy pihe-puha kiskutyára. Sajnos az emberi természet, valamint a mai fogyasztói társadalom olyan, hogy mindent azonnal szeretne, ha meghozta a döntést valamiről… A másik tényező - a „mocskos anyagiak” …. Nem olcsó egy tenyésztőtől vásárolt kölyök, így kecsegtető egy szaporító által kínált kiskutya töredék áron, a kérdés mindig az, hogy vajon megéri a zsákbamacska? Én szeretném megkérni a fajta szerelmeseit, hogy bár tudom, hogy nehéz, de ne alkudjanak meg. Mindenki megérdemli, hogy egy tökéletes, egészséges kiskutya aranyozza be az életét 10-14 évig. Erre egyfelől megéri várni, hisz annál nagyobb lesz az öröm az egymásra találáskor, másrészt pedig nem éri meg kockáztatni, hogy szaporítótól egy beteg, esetleg süket kiskutyát vásároljon.

Ha valaki inkább felnőtt kutyát szeretne örökbefogadni három szervezetet javaslok, akivel fel tudja venni a kapcsolatot:

• Szetter Klub
• Szetter SOS – Talált és gazdikereső szetterek
• Szereszetter – szetteresek baráti köre

A nevem Dominó Dalma, több mint 20 éve vannak angol szettereim. Nagyon sokáig „csak” a fajta szerelmese voltam, de nem voltak tenyésztői ambícióim. Csupán néhány éve kértem ki a Dotted Domino kennelnevet a MEOESZ-től. Most se az a célom, hogy minden évben hozzak le almokat, 1-1 alom van nálunk. Kutyáinkkal nem csak kiállításokra járunk, de több különböző sportot is űzünk, hogy fejlesszük képességeiket, lekössük és lefárasszuk őket testileg, szellemileg egyaránt valamint, hogy mélyítsük a kapcsolatunkat. Így esett, hogy a „pöttyös Dominok” fellelhetők agility pályán, canicross versenyeken és mantrailing edzéseken. Kutyáink családtagok, kis családunk megosztja velük életterünket, így kiskutyáink is családi környezetben nevelkednek, szocializálódnak. Célom, hogy egészséges, jó genetikai hátterű angol show típusú angol szettereink más családok életét is bearanyozzák.

Minden szetter tulajdonosnak csak egy dolgot kívánok: annyi boldog percet, emléket, ahány pötty van a kutyáján! Kezdődjön hát a számolás! :)